Engednéd, hogy ne csináljon semmit?

Én hagynám addig, amíg ki nem derül, hogy nem sikerült új iskolát találni. Abban a pillanatban nekiállhat munkát keresni viszont.

Na mindegyik jön egyből "akkor takarodhat dolgozni" szlogennel. Ha nekik fos,legyen már másnak is :D De utállak titeket istenem. Szegény lánnyal beszélni kéne inkább,hogy miért érzi magát igy, és segiteni kéne neki találni egy jó sulit. Annyi ideje lesz dolgozni csórinak egész életében,hogy csak na...

Én is azt tudom tanácsolni, hogy inkább előbb az okát kéne tudni. Milyen betegség? Miért adta fel ? Ha feladta te miért nem próbáltad meggyőzni? Milyen mostanában a lelkiállapota? Mit látsz rajta? Vannak barátai? Szerintem ne "direkt" próbálj meg közeledni hanem szépen lassan. Márcsak azért mert aki olyan az a direkt közeledésre méginkább be fog fordulni. Apropó nektek milyen a kapcsolatotok? Szoktatok beszélgetni? Hogy viselkedsz vele? Tőled milyen példát látott? Apuka?

Milyen betegsége van/volt? Pszichológus nézte, hogy nincs-e valami gond ilyen téren? Depresszió, szociális szorongás, akármi... Mik a tervei? Van bármilyen szakma ami érdekli? Hátha az motiválná, hogy pl fodrász lenne, ahoz kell éretségi ha felnőttképzésben tanulja, akkor bizony lekell tenni, másnem estin. Legalább egy szakmát tanuljon ki, anélkül nehéz, az sem baj, ha nem éretségihez kötött, de legyen valami a kezében.

Bar egyetertenek azzal hogy itt valami mentalis gond van, depresszional szokott esetleg ilyen lenni, de sajnos az elet nem meznyalas, en elkuldenem dolgozni a francba. Vagy menjen el onnan, vagy dolgozzon. Egyszeruen nem birod anyagilag, es total igazad van, 18 eves, nem 15. Se nevelni, se semmit nem fogsz mar vele tudni csinalni. Foleg hogy van ket kisebb testvere. Nincs vegtelen penztarcad, foleg igy, hogy sok penzt elvisznek a dolgai. Nem azt mondom, hogy azonnal ezeket neki kell finansziroznia, de mas legalább iskolaba jar meg ilyenkor. Vagy iskola, vagy munka, dontse el, de otthon ucsorges nincsen, mert ez neki sem jo hosszutavon.