Éreztétek már magatokat egyedül annak ellenére, hogy voltak barátaitok?

Igen...

16/L

Persze,hogy éreztem magam egyedül ilyenért.Hát aztán mindig elgondolkoztam,hogy mennyi minden jó(!) dolog történt eddig az életemben,meg mennyi rossz dolog.Az én életem alapvetően rosszul kezdődött,de ebbe nem szeretnék bővebben belemenni.Aztán meg ugye voltak a jó dolgok,hogy ide mentem,oda mentem,itt találkoztam ezzel az emberrrel,ott meg amazzal,és kiderült,hogy ismerik egymást..stb.

Na és ugye elkalandoztam az emlékeimben,nosztalgiáztam,zenét hallgattam.Mindig kiadtam magamból az érzéseket,őszinte embernek vallom magam,felépítettem magamban egy képet arról,hogy ki is vagyok én és kivé is válhatnék,ha nem lenne ez a sok gát,ami nem enged érvényesülni.Gát volt ez az egyedüllét-érzés is.Úgyhogy úgy gondoltam,hogy ezentúl szeretni fogom az egyedüllétet is.Ilyenkor gondolkozom az életemen,magamon.AZt mondják,hogy nem szabad,hogy ez árt,de szerintem ez ócska,betanult szöveg.

Ami a szívedből jön,azt ki kell adnod magadból.Amit tanácsolok,az az,hogy legyél önmagaddal őszinte te is,keresd a lelkedben azt a problémát,amiért úgy érzed,hogy egyedül vagy.

Nincs akinek elmond a bajaid,annak ellenére,hogy sok barátod van?

Írhatsz,ha akarsz,nekem is.

17/L

-pozitívértékelő-

Állandóan. Most is. :)

16L

Én is.

17/F

Persze...

18/l