Ha egyedülállóként nem tudom tovább vállalni gyermekem nevelését, mit tegyek?

"Sajnos nekem nem kell buta gyerek."

Mit ne mondjak, a szülők gyöngye vagy.

Basszus! Hogy mondhatsz ilyet? Hogy neked nem kell ilyen gyerek?

Először is szégyelld magad!

Más mint te voltál... mégis belőled is mit lett? A te életed sem tűnik túl rózsásnak.

Legszívesebben elküldenélek oda, ahova szülőnek cseppet sem való, és a saját kudarcaikért a gyereküket hibáztatok szülőket is küldeném.

Amit írok, a gyerek érdekében írom.

Nézzük csak. Magas elvárásokat támasztasz vele szemben. Nem tanul jól, egyedül éltek, nincsenek barátai. Ha lelkileg, pszichésen nincs rendben, és otthon is egy legyél már jobb mindenben elvárás van, mert akkor nem szereted, akkor szerinted az használni fog?

Először is arról kellene biztosítanod a gyereked, hogy akármekkora szar bármiben is, a te gyereked, és mindennél jobban szereted őt. Nyilván kellenek az elvárások, de alap, hogy szereted őt, akármit is csinál, és akármilyen buta. Majd lesz kőműves, nem biztos, hogy szarabbul fog élni, mint mondjuk egy orvos. Miért kell élsportolónak lennie? Nem elég ha csak az egészségéért sportol, meg hogy társaságban legyen és barátokat szerezzen?

Tévedsz, nem csak a tanulásban tudsz illetve tudnál segíteni neki, hanem mindenben.

És azért egyet szögezzünk már le, hogy ezen a világon nem a sport és tudomány az örömforrás, hanem a család és az, hogy szeretnek minket. Félsz, hogy a kisebbség felé fordul? Vajon miért? És ez miért ilyen jelzősként használod? Talán ők önmagáért szeretik majd, és nem lesznek elvárásaik. Lehet neked kellene ezt neki megadnod.

de ki szeresse, ragaszkodjon hozzá minden hibája ellenére ha nem az anyja? csak mert nem olyan amilyet Te vártál..vagy voltál...lepasszolnád? szerinted az Ő életére milyen hatással lenne?

Keresd fel az osztályfőnökét, a sulipszichológust, kérj külső segítséget