Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kamaszok » Mire a gyermekem kamasz lesz,...

Mire a gyermekem kamasz lesz, addigra el fogom felejteni, hogy milyen kamasznak lenni?

Figyelt kérdés

Sokszor látom, hogy míg az anyukák egy kisgyerekhez hatalmas türelemmel és megértéssel tudnak viszonyulni, addig egy kamasszal (itt gyk-n főleg) úgy tudnak beszélni, hogy az szörnyű. Pl. ha egy kisgyerek kiborul, mert eltört a kedvenc játéka, azt mindenki megérti, tudják, hogy annak a gyereknek a pici világában igenis ez a legnagyobb probléma, ami a Földön létezhet, és ennek tudatában viszonyulnak hozzá. Míg ha egy kamasz pl. nem örül azonnal, ha megtudja, hogy kistestvére lesz, akkor ő a világ sz@.rja, és olyan szinten lehordják mindennek (sokszor édesanyák!), hogy köpni-nyelni nem tudok, épphogy nem lábad könnybe a szemem ennyi rosszindulat láttán. Ott meg sem fordul a fejekben, hogy a kamasznak is megvan a "pici" (egyre nagyobb) világa, ahová a testvért be kell illeszteni, miközben amúgyis küzd az életkori sajátosságokból adódó problémáival, amik (mint a piciknél) a lehető legnagyobb gondok a világbon...

Ha egy tini szexualitással kapcsolatos kérdést ír ki, le van oltva, hogy ő mit képzel magáról, csak egy gyerek, de ha konfliktusa van a húgával, akkor legyen ő az okos, viselkedjen felnőtt módjára. És a szokásos: ha 18 évesen konfliktusa van a szülőkkel, akkor költözzön el most rögtön, tartsa el magát, és kész. Hogy képzeli, hogy nem érti meg rögtön és azonnal egy nála 20 évvel tapasztaltabb ember nézőpontját, hihetetlen... Satöbbi, satöbbi, ezer szitut fel lehetne még sorolni, de nem ez a kérdésem célja. Szóval a lényeg:

Én még csak várom a babát, de ilyen szituációkat látva rettegek attól, hogy 16 év múlva természetesen, és törvényszerűen el fogom felejteni, hogy milyen érzés kamasznak lenni, a kor összes nyűgjével-bajával, és nem fogok tudni olyan megértéssel, odafordulással viszonyulni Hozzá, mint ahogyan most tudnék. Mit gondoltok, ez törvényszerű és elkerülhetetlen? Vagy van rá esély, hogy meg tudok őrizni valamennyit a mostani "tudásomból" 16 év múlvára...? Van itt olyan szülő, akinek sikerült...?

Előre is köszönöm a válaszokat.

27/N



2016. ápr. 2. 22:15
1 2 3
 21/21 anonim ***** válasza:
Nagyon nem felejtettem el milyen voltam kamasznak igy abból tanulva én egész másképp viszonyulok a kamasz lányomhoz. Igaz vele nincs semmi gond -ezt annak tudom be hogy nalunk a szeretet kifejezése kimutatása szüleim felől ismeretle fogalom volt - mig én/mi folyamatosan éreztetjük, kimutatjuk. Biztatom erősítem, tudomásul veszem hogy a ritka flegmasága a kamaszkor természetes velejárója ahogy a lázadás is. Én elég "laza" vagyok de mégis pontosan tudják hol a határ és nem élnek vissza vele. Nincs hazudozás, ahogy én tettem anno kényszerből mert arra tanítom őket hogy mindent elmondhatnak nyugodtan. Büntetni tiltani nem szoktam mert nincs szükség rá. Nagyon jó a viszonyunk és remélem ez igy is marad.
2016. szept. 5. 09:38
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!