Mit csináljak? Nagyon szomorú vagyok?!

A nagylányság ott kezdődik, hogy ha bajod van, akkor kinyitod a szádat, és nem elvárod, hogy anyád gondolatolvasó legyen.

Valószínűleg nem véletlen, hogy ennyit lovagol a tanulás témán. Inkább bizonyíts nyafogás helyett.

Nagyon sajnálom, hogy ez így alakult. Nem ismerlek sem téged, sem anyukád, ezért csak annyit tudok mondani, hogy légy erős. Amiért ezt ennyire forszírozza, az az, hogy nagyon aggódik érted, és a lehető legjobbat szeretné neked. De sajnos ehhez manapság nagyon sokat kell tanulni. Csak így van esélyed jó munkahelyet szerezni és élhető életet élni. Az öcsém is rengeteget küzdött (néha még mindig küzd) ezzel.

Viszont szerintem ami még segíthet, hogy közösen kéne (elkezdenetek) étkezni, mert így tudnátok időt teremteni arra, hogy kommunikáljatok más dolgokról is.

Ha esetleg tanulási nehézségeid lennének írj privit bátran, szívesen segítek.

Ez is társadalmi betegség, mint az alkoholizmus. A szülők a gyereken vezetik le a feszültséget, ami elég káros. Én is ebbe nőttem fel, nagyon nehéz, ha egy gyerek alapjában szorgalmas, de max közepes szinten tudja a legtöbb tantárgyat, hiába veri az asztalt a szülő. És, hogy folyton tanuljon, épp ez a baj, ezért vannak tüntetések, hogy nagyon leterheltek a tanulók, kikapcsolódásra, pihenésre nem nagyon van lehetőség.

Valahogy próbáld ezt neki elmondani.

Nem vagy egyedül. Nekem is a beszélgetések a szüleimmel leginkább ilyen tanulás, szidás, verés jellegűek.

16 F

"amilyen világ van örülhetne hogy nem tojok rá hanem el akarok vele menni szeretetből meg megszokásból"

Ez milyen szöveg?

Csak, mert szerintem ultra gáz.

Ha a lányom a velem töltött időről így gondolkodna, akkor szerintem én is csak a tanulásról beszélgetnék vele, mert az a kötelességem szülőként, az viszont nem, hogy együtt szórakozzunk, vásárolgassunk.

Nem te teszel szívességet anyádnak, hogy rád költheti a pénzét a plázában.