Ti egyetértetek azzal, hogy nem szabad megpofozni a gyereket?

Amíg nem volt gyerekem, addig én is azt gondoltam, hogy néhány pofon belefér, ha a kellő időben csattan el.

Tulajdonképpen most sem gondolom, hogy bármi kárt tettem volna ezzel, csak egyszerűen ki tudtam ezt kerülni. 4 éves lesz a fiam, eddig nem ütöttem meg, és egyre inkább az az érzésem, hogy már nem is fogom. Sőt, ha a feleségemben megy föl a pumpa, akkor is inkább csitítani igyekszem az ellentéteket, mint a gyerek ellenállását letörni.

Én valahogy abból indulok ki, hogy ha a gyerekbe azt sulykolom bele, hogy ő egy aranyos, szerethető, szófogadó kisgyerek, akivel nekem öröm együtt lenni, akkor ilyen lesz.

A pofon nem önmagában ártalmas, hanem ezzel azt tudatosítom benne, hogy ő rossz, hisz meg kellett pofozni. De ha én azt kommunikálom vele, hogy ő rossz, akkor ő eszerint is fog viselkedni. Ezzel akkor és ott célt érek, viszont sok későbbi rosszalkodásnak elvetem a magvát.

Amikor egyik-másik rossz húzása után megkérdezem, ezt miért mondtad/csináltad, akkor sokszor azt mondja: "Mert buta vagyok." Na ilyenkor szerintem nem szabad rákontrázni, hogy "Igen, az vagy!", hanem inkább ezt mondani: "Nem igaz. Te egy okos, aranyos, szeretetre méltó kisfiú vagy, csak most beléd bújt a rosszaság. Nem te viselkedsz így, hanem a beléd bújt rosszaság. Megölellek, hogy kimenjen belőled."

Vallom, hogy amikor egy kisgyerek a legundokabb, akkor vágyik leginkább szülei szeretetére, megértésére.

A kérdező által felvázolt eset persze más, már csak azért is, mert akkor már 13 éves volt.

Kedves Kérdező, lehet, hogy nagyon meghökkentelek, de én +16 fokban simán hagytam volna, hogy miniszoknyát vegyél. Nem hinném, hogy megfáztál volna, legföljebb, ha órákig így vagy kint és viharos szél tombolt volna (gondolom iskolába menet és jövet lettél volna szabad levegőn, iskolában meg legalább 20-22 fokos teremben ültél volna).

De még ha -16 fokban akartad volna fölvenni, akkor is úgy parancsoltam volna le rólad, hogy nem pofoztalak volna meg.

"Akkor miért vannak még mindig háborúk ha kellő higgadtsággal meg lehet beszélni mindent?"

Mert őket is veréssel nevelték és nem tanultak meg higgadtan konfliktust kezelni.

Szerintem csak kirívó esetben szabad megütni a gyereket. Olvasgass egy kicsit Makarenko munkásságáról. Az ő nevét főleg a makarenkói pofon kifejezésből ismerjük, pedig valójában összesen egész életében kétszer ütött meg gyereket. Ő egy olyan korban, amikor a fizikai fenyítés mindennapos volt foglalkozott nehéz sorsú gyerekekkel, akik közül sokan fiatalkorú bűnözők voltak, mégis csak kétszer nyúlt a fizikai fenyítés eszközéhez és később ezeket is pedagógiai hibának nevezte.

[link]

A text esetedben meg egyáltalán nem lett volna indokolt a pofon.

Szerintem a pofonvágás a tehetetlen és dühkitörési problémás szülők eszköze a fegyelem tartására. Nem azt mondom, hogy egy kézrecsapás, popsira verés mindig indokolatlan, főleg kisebb korban, de egy pofonvágás, főleg ilyen piti dolgok miatt, hogy miniszoknyát akar felvenni áprilisban (ha megfagy és megfázik, az az ő dolga... max. nem készítek neki teát meg maga veszi meg a zsebpénzéből a gyógyszert... meg ha csak nátha, akkor megy szépen a suliba, nem marad itthon), nekem túlzásnak tűnik. Nem attól lesz jól nevelt a gyerek, ha minden apróság miatt felpofozzuk, hanem ha már kicsi kora óta következetesen neveljük. Plusz rengeteg olyan büntetés van, ami sokkal keményebb is tud lenni, mint egy pofon, de meg se kell hozzá mozdítani a kezet. A sok pofozás csak árt, ha bizonyos személyiségű a gyerek. Én már csak tudom, én szüleim voltak ilyenek, és még mindig küzdök ezeknek az eredményeivel, tiszta önbizalomhiányos vagyok, nehezen merek az igazamért kiállni, ha vki hirtelen mozdulattal jön felém, akkor elkezdek remegni. Plusz magamon is látom, hogy nem megbeszélném a gondokat, hanem ha vki bánt vagy nem értek vele együtt, már csapásra áll a kezem, mert azt a példát kaptam.

Egy kézrecsapás viszont szerintem tök korrekt gyereknél, ha 20adszori szólás után is át akar futni a piroson vagy konnektort akar piszkálni az ujjával. Én ilyen esetekben tartom ezt korrektnek. Nem akkor, amikor kicsúszik a száján egy csúnya szó, füllentésen kapom...

"Nem gondjoljátok hogy ezért tart itt az ország? Idióta, agyhalott "szülők" vállalnak gyereket, aztán verik, mert a neveléshez hülyék"

Érdekes.... Amíg a szülők odasóztak néha a gyereknek, nem volt ennyi arrogáns, követelőző, agresszív kölyök akikben sem tartás, sem becsület nincs, és azt hiszi hogy neki minden jár, a szülőnek meg nincs joga semmibe beleszólni. Akkor sem ha tizennégy éves fejjel hazaviszi a felnőtt pasiját. Elég itt szétnézni az oldalon hogy lásuk az "erőszakmentes nevelés" eredményét.

Alap esetben nem értek egyet azzal, hogy a gyereket pofozni vagy verni kéne, engem apám talán kétszer pofozott meg (de az fájt is), anyám meg csak rácsapott egy kicsit a fenekemre. Szerintem végső, durva esetekben lehet, de nem gyakran és nem olyan erősen, hogy vérezzen a gyerek szája és fájjon a feje.

Mondjuk azzal egyetértek, hogy egyre kevesebbszer szólnak rá a gyerekekre, pedig nem ártana.

Nem kell túl szigorúnak lenni, de igenis vannak dolgok, amit egy szülő ne engedjen meg.

Pár példa: egy 14 éves gyerek ne bulizzon (a szülinap az más), ne igyon, ne legyen műszempillája, ne rakja ki a mellét meg ilyenek, de ezek csak példák.