Ti mennyire ertetek egyet abban, hogy a szulok a jo tanulo/jo sportolo/ stb. , tehat eletcellal rendelkezo, tehetseges es rendes gyerekeket tamogassak anyagilag?

Én gyerekként írok, ha nem probléma.

Hárman vagyunk a testvérek, a szüleim mindig azt mondták, amit itt már az egyik válaszoló is írt: amíg jól tanulunk, addig támogatnak. Ha megérdemeljük, mehetünk bulizni, moziba stb. Én tavaly nyáron már el akartam menni dolgozni nyáron, azt mondták, hogy fogok én bőven dolgozni még az életben, idén egyetem előtt már mehetek, ha találok valamit.

Gyerekeimnek igyekszem mindent megadni, amire szükségük van. Van mobil, laptop, de szeritnem ez nem luxus. Táborokat kifizetjük, nem látom értelmét, hogy otthon üljön valami agyatlan számítógépes játék előtt egész nyáron.

Remélem egy kis lakást is tudunk majd venni nekik. Nyiván azt szeretném, ha jó életük lenne. A tanulást viszont elvárom, mert nem akarom őket egy életen át eltartani. Megszoktak egy életszínvonalat, ha tartani szeretnék, akkor azért nekik is tenniük kell. Ebben az életkorben a tanulás az, amivel a legjobban megalapozhatják a jövőjüket. Vannak dolgok, amit nem veszek meg neki, arra gyűjteniük kell a zsebpénzükből (ők még koruk miatt nem dologzhatnak).

Nekem elváltak a szüleim, anyukám nevel.

Úgy látom, igyekszik mindent megadni, amit tud és a lehető legjobbat akarja nekem, de ez nem azt jelenti, hogy minden azonnal meg van engedve és bármit megkapok. Bennem is van annyi, hogy általában félve jelentem be, amikor valami drágábbat szeretnék, mert tudom, hogy nem csettintésre fogom megkapni és ezt nem is várhatom el. 2 éve karácsonyra csak az volt a vágyam, hogy kapjak egy telefont, meg is kaptam, de nem kaptam mellé mást és szülinapomra sem (nem sokkal később van a szülinapom). Persze, ha nem vigyáznék rá vagy rossz lennék, nem érdemelném meg, nem kaptam volna meg.

Nem elvárás, hogy kitűnő legyek, eddig mindig megvolt a minimum 4-es átlag, de általában több. Anyukámnak ez megfelel. Ha rossz jegyet kapok, el merem mondani, nem kapok leszidást, de dicséretet sem. Anyukám inkább a nyelvtanulást várja el nagyon, de azzal nincs is baj, megy is, a nyelvérzékem is jó.

Megvan mindenünk, ami egy alap, rendes élethez szükséges. 75 m2-es lakás, normál méretű szobákkal, okostelefonok, TV, laptop, elegendő ruha, kaja, illetve az iskolám is fizetős.

Felsőben volt egy barátnőm, akinek a szülei szegényebbek voltak, kisebb lakásban is éltek, nem tudom mennyit kerestek, de kevesebbet, mint az én szüleim (pedig mi sem vagyunk milliárdosok). A csaj folyton irigykedett, mert nekem előbb volt új telefonom vagy tolltartóm. Ilyenkor azt mondta, hogy én mindent megkapok, pedig ez nem igaz.

Anyukám 330-350 ezret keres havonta.

Apukám nem tudom pontosan mennyit keres, de többet mint anyukám, lehet, hogy ő keres 500.000-ret is, ha nem többet, viszont úgy él, mint akinek 100 ezerből kell megélnie. Mindenből a legolcsóbbat veszi, semmit nem vesz meg, mert drága, semmire nem akar egy kis pénzt sem kiadni. Nem fogja fel, hogy semmi nincs ingyen. Gyerektartást sem fizet, nekem sem vesz valami sok dolgot.

Amikor anyám megemlítette neki, hogy talán neki is kéne nekem zsebpénzt adni, az volt a kérdése, hogy minek? Anyukám havi 5000 forintot ad. Amikor anya említi neki, hogy néha ő is feltölthetné a telefonomat, arra is az a válasz, hogy minek? Ha lemegyek a boltba, a visszajárót sem tarthatom meg soha, akkor sem ha 200 forint.

Nem azt mondom, hogy szórni kell a pénzt, de ha valakinek van, akkor azért ami belefér, azt megveheti.

Megkérdezhetem, hogy akik ennyit keresnek, mivel foglalkoznak?:)

Mi elég szegények vagyunk, nem igazán tudom, hogy milyen szakmákkal lehet ennyit keresni. (Tényleg érdekel, nem kötekedni akarok.)

És hogy ne legyek off:

Mint írtam, szegények vagyunk, de sosem a tanulmányi eredményem alapján kaptam pénzt. Anyukám is tudja, hogy soha az életben nem fogom hasznát venni az fénytannak, és azt is, hogy egyszerűen nem érdekelnek a kémiai vegyületek, meg nem értek az exponenciális egyenletekhez. Ő sem. Nem vár el olyat, amit ő sem tud. Viszont a humán tantárgyakkal magasabbak a kritériumai, nem örül, ha rossz jegyet kapok mondjuk irodalomból.

A pénz ezzel nincs összefüggésbe, tudja, hogy ritkán költök, ha meg valamire pénzt kérek, akkor az mondjuk egy mozi a barátnőkkel, vagy egy mekizés.