Fiam 11 éves. Nagyon elkezdett vissza beszélni, tiszteletlen, állandóan flegmázik. Mig csináljunk?

Hát türelemmel. Az a dolga, hogy feleseljen. Most keresi a saját önálló egyéniségét. Nagy baj lenne, ha nem tenné. Te is ilyen voltál. Ne fülesezzél, mert a) az csak a te tehetetlenséged jele b) őt frusztrálja, és másnak fogja visszaadni, vagy rosszabb esetben később neked c) az agresszióra nevelés csak rosszhoz vezet.

Joga van ahhoz, hogy akarata legyen, joga van ahhoz, hogy mást akarjon, mint te/ti. Az életben szükséges kompromisszumokkal kell a döntéseket meghozni. Mérleged, hogy eleget tudsz-e tenni a kívánságának vagy alapos okkal nem, előbbi esetben engedsz, utóbbi esetben higgadt, racionális, dühmentes magyarázattal elutasítod. Ha nem talál mindig süket fülekre, akkor ezt tudomásul fogja venni. A feleselés sokszor humor. Az neked se árt, fogadd kellő iróniával, sőt öniróniával. És olvass Vekerdyt.

Dehogy az a dolga, hogy visszafeleseljen! Még mit nem. Az a dolga, hogy szót fogadjon a szüleinek és tisztelettel beszéljen azokkal, akiknek köszönhetően most itt van, él és virul. Azért ez minimum lenne, hogy nem flegmazok és beszélek tiszteletlenül a szüleimmel, még ha úgy gondolom nincs igazuk, akkor sem. Nekem és a húgomnak pl eszünkbe se jutott soha, visszapofazni, tiszteletlennek és flegmanak lenni a szüleinkkel, se 11, se 15, se 20 éves korunkban... Volt hogy visszaszájaltunk néha-néha, mert nem értettünk egyet bizonyos dolgokkal, de leültünk és megbeszéltük, hogy ki hogy gondolja és persze el lett mondva, hogy így nem beszélünk. Úgy lettünk nevelve, hogy normálisan beszélünk mind a szüleinkkel, mind másokkal. Tisztelettel. És nem flegmázunk, mert attól milyen menők leszünk.

Nem bántásból, de ha eddig is erre lett volna nevelve, nem hinnem hogy most rendszeresen viselkedne így. Én akiket ismerek, ott nem volt ilyen probléma, mert még idejében meg lett fekezve és el lett magyarázva, hogyan is kell viselkedni. Ha a kissrác ennyire nyeregben érzi magát, hogy ő nyugodtan visszaszajalhat, lehet tiszteletlen és flegma, akkor a helyetekben szepen leultetnem és elmagyaraznam, hogy ez a viselkedés nem elfogadott és beszéljen normálisan, azonban ha továbbra is tojik arra, amit mondtok, akkor jönnének a büntetések. Van telefonja, számítógépe..? Mindet elvenném. Nem nyomkodhatja a telot, nem játszhat a gépen/tableten. Nem mehet el a barátaival, egészen addig amíg be nem fejezi ezt a viselkedést. Ra fog jönni, hogy nem ő diktál és vagy megtanulja a normális viselkedést vagy a flegmazasanak következményei lesznek!

Inkább te szerezz be egy kis észt és ne másokat oktatgass ki, amiért neked annyiból áll a “nevelesed”, hogy szépen rahagyod és minden alakommal elmondod ugyanazt, azaz hogy miért is nen beszélünk tiszteletlenul senkivel! Ez aztán erv, hogy az a dolga h feleseljen.:D

Az hogy szerinted a gyerek szent és sérthetetlen, akire mindent rá kell hagyni, hisz miért ne és nem szabad őket megbüntetni, az már a magánügyed. Attól még meg kell tanulja, hogy hogyan viselkedhet és mit engedhet meg magának! És ha ez szép szóval nem megy, akkor majd megy máshogy. De kezdjük ott, hogyha normális van nevelve és meg van tanít arra, hogy kivel hogy kell beszéljen, ilyen probléma fel sem merül. Tényleg csak nyugodtan várd türelmesen, amíg kedvet kap a gyerek a tisztelettudó viselkedéshez és fogadd el, ha más pedig másképp cselekszik.

Senki nem tekinti a gyereket alattvalónak, sem nehogy már még nekünk kelljen rosszul éreznünk magunkat, amiért nem tűrjük el a visszapofázást és flegmazast. Nem is értem a logikádat, szerinted ha a szülő elvárja a felé tanúsított normális beszédet és viselkedest, már az alattvalojanak tartja a gyerekét...? No comment.

Igen is van értelme a büntetésnek, környezetemben levő anyukák is panaszkodnak sokszor, hogy a gyerek így meg úgy csinál.. Hiába mondják szépen el ezerszer, hiába kerlelik őket, hasztalan. Na de amikor azt mondja neki anyuja, hogy akkor szeoen ideadod a telefonodat és szobafogsag 1 hetig, akkor utána érdekes módon mindnel sikerül elérni, hogy szót fogadjanak és utána nem jut eszükbe szánt szándékkal az ellenkezőjét csinálni annak, mint amit én kérik.

Szóval köszi, sem nem szorulok ra a te “nevelési” tippjeidre. :)