Fiam 11 éves. Nagyon elkezdett vissza beszélni, tiszteletlen, állandóan flegmázik. Mig csináljunk?

Jókat írtak előttem, az utolsó válasz különsképpen tetszik.

Bár nem vagyok a pofonok híve, nem is alkalmazzuk otthon, ugyanakkor picit idősebb fiú szülőjeként küzdünk hasonló problémákkal, és azt is megértem, hogy eldurran az ember agya időnként (ahogy még Vekerdy is írja, nem ördögtől való egy pofon sem, ha az adott helyzetben őszintén jön).

Ami még a témával kapcsolatban eszembe jutott:

– Én is azt gondolom, hogy a kamaszodó gyerekek nem direkt csinálják ezeket a dolgokat, és konkrétan a hormonok el tudják borítani az agyukat. A fiam egy nagy veszekedés utáni beszélgetésnél azt mondta, nem tudja, mi van vele mostanában, néha úgy érzi, az egyik pillanatról a másikra olyan ideges lesz, mintha elborítaná az agyát valami – és látszólag tök ártatlan dolgok miatt, nem érdekellentét vagy egyéb okán.

– Nálunk én vagyok a lobbanékonyabb, ha beszól, rögtön felmegy a pumpa bennem, így sokszor oltári veszekedésbe csavarodunk. Nos, ezzel nem érek el semmit, illetve azt érem el, hogy jó sok ideig elhúzzuk a dolgot. A férjem jobban csinálja, ő nyugodt tud maradni, és közli a gyerekkel, hogy akkor most fáradjon be a szobájába, amíg lenyugszik. Ez működni szokott. Vagy (mivel szerencsére igen jó humora van) olyat szól rá a gyerekre, amitől „kiesik a szerepéből”, majd megkéri, hogy akkor most próbálja meg újra elmondani, amit akart, csak normáis stílusban. Igyekszem eltanulni tőle ezt. :)

– Egyébként pedig, ha csak veletek szemtelenkedik a gyerek, idegenekkel (pl. tanárokkal) nem, az remek. Tudod, azt szokták mondani, kétféle gyerek van: az egyik otthon „rossz”, másutt viszont jó, a másik otthon jó, másutt „rossz” – az utóbbi elég gáz, az előbbi pedig azt jelenti, hogy bennetek bízik, meri próbálgatni a határokat, mert tudja, hogy ettől még szeretni fogjátok. Tudom, ez az adott helyzetben nem vigasz, de azért nyugodt állapotban elég megnyugató tudat. :)

Ja, persze, és tudom, vannak azok a „jólnevelt” gyerekek, akiknek soha nincs egy rossz szavuk, boci szemekkel isszák a felnőttek szavait… hát, nem tudom, én nem szeretném, ha ilyen „használat előtt felrázandó” gyerekem lenne. (Btw én anno az eminens kislány mintaképe voltam, de kamaszként azért kinyílt a csipám. Egyszer kaptam pofont csak – de hogy miért, arra nem emlékszem, csak magára a pofonra. Vajon volt ennek értelme? :))

El kell felejeni ezt az ,,csak üljünk le megbeszélni mit szabad és mit nem" dolgot.

Nem mindegyik gyereknél működik, csak annál, aki ért a szóból.

Én értettem a szóból, nekem bőven elég volt.

Bátyám nem értett a szóból, így hiába ültek le vele megbeszélni anyámék miszerint nem illő a saját családjától pénzt lopni. Azóta is ugyanúgy lop, a költözésekre félretett pénzemet is alaposan megdézsmálta és szív miatta az egész család.

Miért? Mert tojik az egészre, tudta, hogy anno egy ejnye-bejnyével megússza most meg tudja, hogy egy félórás ordibálást kell csak végig hallgatnia, utána másnap ugyanúgy tud lopni. Tudja, hogy neki semmi kára nem történik az egészből.

El kell fogadni, hogy vannak olyan gyerekek, akik csak büntetésből értenek. Legyen az enyhe vagy kőkemény.

Szerintem is gyerek függő. Két lányom van, a nagyobbik sokkal eszesebb, olyan hajmeresztő dolgokat produkált, hogy nem hittem el. Nála működött, hogy leültettük az apjával, hogy oké rendben, elfogadjuk, hogy nem gyerek már, vannak saját vágyai és mi megígérjük, hogy ehhez igazodni fogunk. De ha felnőttebb életre vágyik vegye tudomásul annak kötelezettségeit is, hogy az iskola nem elhanyagolható, stb. Mivel tartotta a szavát, mi is több dolgot engedtünk meg neki és nem lázadozott annyit.

A kisebbikkel ugyanez nem működött, ellenben azzal, hogy elvettük a mobilját egy hétre.

Nem minden gyerek egyforma, szerintem szülőként ezt fel kell tudni ismerni és aképp kezelni, amilyen.

Kérdés, hogy mégis milyen szintű az a "nagyon flegma" flegmaság. Más az, ha picit flegmáskodik, csak szokatlan, mert eddig nem ilyen volt - ez életkori sajátosság, próbálgatja feszegetni a határait, picit ezt látja másoktól is.

(nem feltételezem abszolút ezt, csak nálunk pont ez volt, hogy én már MEEEEEEEKKKKORA NEVELETLEN FLEGMA LIBA vagyok, amiért ellent mertem mondani néha a szüleimnek, megmondtam, ha hülyeséget mondtak vagy viccelődtem picit rajtuk)

Ha tényleg nagyon flegma, akkor leülni beszélni vele, hogy ez neked rossz és fáj, és nem érdekel, ha a többiek az osztályban ilyenek, te ezt nem tűröd. Ja, és pofon helyett hatásios egyéb büntetések, pl. telefonmegvonás.