Mit csinálnátok szülőként, ha a 16 éves lányotok terhes lenne?

Én sem adom fel az elveim. Nem vállalom a gyámságot. Senki se kötelezhet még egy gyerek felnevelésére, ha én nem akarom.

18 évesen pedig mehet, amerre lát.

Ennél nagyobb szemétség kevés létezik, mint dafke anyádék nyakára odapulyázni.

Itt lehet lepontozni. ↘️

Remélem nem lesz ilyen hülye egyik lányom se, de ha igen, akkor örökbe adatnám a gyereket. Ha nagyon tiltakozik, akkor mehet ahova akar, nekem nem fog szülni, van már elég gyerekem.

Beletörődni biztosan nem fogok, büszke meg végképp nem leszek rá.

Mármint mire kéne büszkének lennem, hogy 16 évesen sikerült felcsináltatnia magát a lányomnak? Vagy esetleg arra, hogy nincs benne annyi, hogy elém álljon és elmondja időben, nehogy el lehessen vetetni? Inkább sunnyog hetekig, majd elém áll a kész tényekkel? És ezek után még elvárná, hogy neveljem fel?? Kösz, de nem. Elég nekem annyi gyerek, amennyit a férjem és én vállaltunk, nem kéne kisbaba ennyi idős fejjel, úgy, hogy még a gyerekem is kiskorú és még egy nyamvadt érettségije sincs.

Nem normális 16 évesen szülni, akárki akármit mond, már nagyon rég más világot élünk. Azt akarnám, hogy a gyerekem tanuljon, lásson világot, tapasztaljon, legyen normális párkapcsolata, munkája, aztán a saját kontójára, éretten vállaljon gyereket, ha akar, ne kis csitriként.

Ha mindenképp ragaszkodik a gyerekhez, akkor pedig nem vállalnám a gyámságot. Le lehet pontozni, de ez van.

Nekem mások az elveim, de ha a szülők ennyire ellenzik a gyerek megtartását esélyes, hogy kirakják. Kerül állami gondozásba a csecsemővel együtt és annyi. Az meg a lánynak szívás, mert állambácsi sem tart el örökre.

Én próbálnám elkerülni az ilyen szituációt, a gyerekem megfelelően felvilágosítanám, biztosítanám számára a védekezést. Ha mégis baleset történne akár véletlenül, akár a hülyeségük miatt remélném, hogy időben elmondanák és eseményutánival korrigálható lenne a helyzet. Ha valahogy így is elcsesznék a dolgot, vagy nem avatnának be és megmaradna a gyerek támogatnám a döntésében persze szabályokhoz kötve. Amint lehet visszamegy tanulni és minimum szakmát szerez. A gyereke körüli teendők javát ő végzi stb

De ez én vagyok, nyilván nem örülnék neki, de az ő élete, ő döntése. Támogatnám és megpróbálnám a legjobbat kihozni a helyzetből.

Mondjuk ebben az esetben is nagyon pipa lennék ha a terhessége felét elsusmusolná.