A kamasz fiúknál mennyire normális hogy vágyik a szexre?

Majd a te lelkeden szárad ha a pokolba kerül vagy isten büntetése utol éri. Emlékezzetek erre!

I. A paráznaság szó jelentéséről

1. Mit értenek az emberek általánosságban a paráznaság szó alatt?

A magyar értelmező szótár szerint az erkölcstelen és kicsapongó életet élő ember életvitelét, cselekedeteit nevezhetjük paráznaságnak.

Az egyéni vélemények viszont már megoszlanak annak megítélésében, hogy mit nevezhetünk erkölcstelennek, vagyis paráznaságnak.

Vannak, akik csak a fizetett prostitúciót tekintik paráznaságnak.

Vannak, akik a homoszexuális cselekményt vagy életformát minősítik így.

Vannak, akik csak a házasságon kívül történő szexuális életet tekintik paráznaságnak.

2. Egységesnek mondható-e a kereszténység gondolkodása a paráznaság megítélésével kapcsolatban?

Legalább olyan sokféle gondolkodás található a keresztények között is, mint a világban.

Néhány példa ennek a sokszínűségnek a szemléltetésére:

Vannak, akik nem tekintik paráznaságnak a házasság előtti szexuális életet, míg mások viszont igen.

Vannak, akik csak a házasságban élők félrelépését tekintik paráznaságnak.

Vannak, akik még a házastársak szexuális életét is paráznaságnak tekintik, ha az nem gyermekáldás érdekében történik.

3. A Biblia általános tanítása alapján mit kell érteni a “Ne paráználkodjál!” rendelkezés alatt?

A héber nyelv eredeti jelentése szerint pontosabb volna a fordítás akkor, ha az lenne írva, hogy “Ne légy házasságtörő!”.

Éppen ebből következtetve gondolják sokan, hogy ez a törvénypont csak a már házasságban élőkre vonatkozik.

A bibliai gondolkodás szerint viszont a házasság törést szenvedhet már akkor is, mielőtt még megkötötték volna.

Minden olyan szexuális cselekmény, ami nem a házastárssal együtt valósul meg, azt paráznaságnak, azaz házasságtörésnek kell tekinteni.

A leendő házasság tisztaságát is megtöri minden ilyen cselekmény, a leendő házastárs ellen elkövetett bűnnek kell tekinteni, a hűtlenség megnyilatkozásának.

Isten csodálatosan szépnek teremtette meg a férfi és a nő egyesülésében megvalósuló házasságot, amit viszont lehet rosszul is alkalmazni és gyakorolni.

Egy szépen gondozott pázsitos kert gyönyörű lehet, amiben nagyon sok örömöt lehet találni. Ha viszont valaki fog egy ásót, és egy részt kiemel belőle és leteszi a szobánk szőnyegére, akkor már szemétnek tekintjük azt, amiben pedig a maga helyén még gyönyörködtünk. - Így szabta meg Isten a szexuális életünk lehetőségeit is a házasság szövetségén belül, ahol gyönyörű lehet számunkra, míg azon kívül csak az élet szemetévé válik.

Mivel a házasság a ragaszkodó szeretet szövetségét jelenti, ezért a paráznaság hűtlenséget jelent a házastárs iránt, másfelől pedig erőszakos megsértését jelenti egy másik házasság szövetségének.

II. A paráznaság Jézus megítélésében

1. Mi az új abban, amit Jézus mondott a paráznaság bűnével kapcsolatban?

A farizeusok korabeli tanítása szerint a paráznaság tilalma csak a külső cselekedetekre vonatkozott, szerintük csak egyetlen módon lehetett paráznává valaki, ha tiltott szexuális cselekményt követett el.

Ezzel ellentétben Jézus azt akarta világossá tenni, hogy a paráznaság az ember szívében kezdődik, és csak ezt követi majd később a cselekedet.

“Nem a kísértés, amely által az ember az átkos bűnt elkövette, okozta a nyilvánvaló bűnt, hanem csak napfényre hozta azt, ami régóta a szívében élt, titkon és elrejtve” (GHB 63,1).

2. Miért fontos megérteni a jézusi tanításban kiemelt különbséget?

Mert a házasságtörés, vagyis a paráznaság lényege abban áll, hogy csődöt mond a hűség, és ennek kibontakozása a szív mélyén indul meg és teljesedik ki.

Mert a szívben lappangó hűtlenség éppen olyan rossz, mintha felszínre kerülve láthatóvá lenne.

A szívben dédelgetett hűtlenség ugyan bizonyos korlátok közé van szorítva, de ebből következően sokszor mocskosabb és tisztátalanabb, mintha felszínre kerülhetett volna.

Mivel a házasság szövetségkötését a szívükkel írják meg az emberek, ezért a szív hűtlenségével ez az írás mindjobban elhalványul.

Nem az a fontos, hogy mennyi kalandot és testi gyönyört élt át valaki, hanem az, hogy mit és mennyit áldozott fel a szívében dédelgetett parázna vágyaival.

“Jézus kijelentette: amíg a szív bűnös indulatokat és gondolatokat ápol, - ha mégoly titkos is - addig ott a bűn az úr, s a lélek még az ellenségeskedés keserűségeinek és a gonoszság kötelékének foglya. Aki az erkölcstelen jelenetekben gyönyörködik és elnéző a bűnös gondolatokkal és érzéki pillantásokkal szemben, az a nyilvános bűnök gyalázatos voltában és szívet tépő nyomorában felismerheti annak a gonoszságnak az igazi lényegét, amely a szívében fészkel” (GHB 63,1).

“Ez a parancsolat nemcsak a nemi tisztátalanságot tiltja meg, hanem az érzéki gondolatokat és kívánságokat is, és azokat a gyakorlatokat is, amelyek ezeket a gondolatokat és kívánságokat felkeltik bennünk. Ez a parancsolat nemcsak azt követeli meg tőlünk, hogy legyünk tiszták külső életünkben, hanem azt is, hogy legyünk tiszták szívünk szándékaiban és érzelmeiben is” (PP 265,3).

III. A lelki paráznaságról

1. Milyen jelképet használ a Biblia az Isten és az ő népe közötti kapcsolat szemléltetésére?

A Bibliában a Krisztus és az Egyház közötti viszony - annak szent és tartós jellege miatt - a házasság által van ábrázolva.

Az Úr az ő népét ünnepélyes szövetség által egyesítette magával (2 Kor 11:2, Hós 2:18, Ésai 54:5, Ef 5:25-32).

Elkötelezve magát arra, hogy Ő akar Istenükké lenni.

Miközben népe azt vállalja, hogy az Övé és csak az Övé akarnak lenni.

A tíz szűzről szóló példázat is ezt a szimbólumot állítja elénk.

Krisztus a vőlegény és az Egyház a menyasszony.

2. A Bibliában adott kinyilatkoztatások alapján mit kell érteni lelki paráznaság alatt?

Ha azonban az Egyház elfordul Krisztustól, mint férjétől, és mások barátságát keresi, ezt paráznaságnak minősíti Isten (Jer 3:20, Jak 4:4, Ez 23:2-5).

Ilyen esetben tehát parázna asszonyként mutatja be a prófécia az Egyházat.

A “parázna” kifejezés jelenlegi használata arra a tiltott egyesülésre utal, amelyet a mai hitvalló keresztények tesznek különböző területen.

Azonosulás azzal a valláspolitikai szervezettel, amely Krisztus nevében ugyan, de Krisztus elvei nélkül akarja egységbe tömöríteni az egész Föld népét.

Egyesülés a világgal, annak szokásaival, kívánságaival (Jak 4:4).

Minden olyan barátság, amelyben Krisztus nem lehet az első helyen, az lelki paráznaságnak minősül.

“Krisztus gyülekezetének hűtlensége, amelyet ő azáltal nyilvánított ki, hogy hűségét és szeretetét elfordította az Úrtól és engedte, hogy a világi dolgok iránti szeretet vegyen erőt lelkén, össze van hasonlítva a házassági fogadalom megtörésével” (NK 340,4).

A lelki paráznaság esetében is érvényes az a jézusi figyelmeztetés, hogy amennyiben hűtlen gondolatokat ápolunk magunkban, akkor a szívünkben már megfogant a bűn.

3. A vég idejéhez közeledve mire figyelmeztet Isten bennünket, milyen veszély leselkedik a választottaira?

Isten arra figyelmeztet mindenkit, hogy jönni fog egy valláspolitikai hatalom, amely a saját paráznaságának a borát kínálja mindenkinek; mindenkit szeretne megitatni vele.

Ez a bor nem lehet más, mint az ő paráznaságából fakadó gondolkodása és életpéldája.

Vagyis a Krisztushoz való hűtlenséget kínálja az emberek elé, mint egy csábító italt.

“A megittasodás kelyhe, amelyet a világnak nyújt, azokat a hamis tanokat jelenti, amelyeket a Föld nagyjaival való meg nem engedett kapcsolat következtében fogadott el. A világgal való barátság megrontja hitét, ő viszont olyan tanok hirdetésével áraszt romlott befolyást a világra, amelyek a Szentírás legvilágosabb kijelentésével ellentétben állnak” (NK 346-347).

4. Miért a bor fogyasztásával szemlélteti Isten azt a folyamatot, amely által paráznaságra akarnak csábítani bennünket?

A “bor” szó nagyon találó jelkép annak bemutatására, amit ez a Krisztushoz hűtlen egyház-politikai hatalom kínál az embereknek.

A bor olyan ital, amely megzavarja a tiszta gondolkodást.

Mindezt olyan módon, hogy az, aki fogyaszt belőle, pontosan az ellenkező hatást érzi magán először.

Minél többet fogyaszt azonban belőle valaki, annál kevésbé ura cselekedeteinek.

Minden tettét a bor kábító befolyása határozza meg, olyan dolgokat is képes megtenni, amit józan állapotában nem tett volna meg.

A bor azonban függetlenül a következményeitől, mégis kívánatos annak, aki fogyasztja.

Ez a valláspolitikai hatalom tehát valami olyat kínál a népeknek, amely először kívánatos számukra.

De ha élnek vele, akkor elveszítik korábbi józanságukat, ugyanakkor a vele való élés olyan dolgokba sodorja őket, amit egyébként nem tettek volna meg.

Miként a fizikai életben szokott lenni, akként történik ez lelki vonatkozásban is.

Először csak kóstolgatják az emberek, hogy milyen is az, amikor Krisztus nevében tesznek valamit, még ha nem is tapasztalják, hogy Krisztus velük van.

Ettől azonban nem érzik azt, hogy ártana nekik, sőt, mintha még jobban éreznék magukat tőle.

Ettől az érzéstől késztetve bátorságot éreznek arra, hogy még tovább lépjenek, még többet igyanak ebből az italból.

Ettől azonban beáll egy bizonyos kábultság, majd pedig részegség.

Ettől kezdve minden cselekedetük a kábító ital hatásának a következménye.