Mi a megoldás? Más is volt így?

Kérdező,. nem árt vigyázni a trollokkal. Aki azt írta, hogy ő gyógypedes, vagy hazudik, vagy inkompetens. Bár nincs egyedül evvel a hozzáállásával a gyógypedagógusok között, sajnos... Strigula után jár nekik állami támogatás, ha kell fejlesztés, ha nem.

Ha valójában nem kellene fejlesztés, akkor többet árt, mint használ, mert direkt módszerrel teszik nagyrészt (sajnos csak kisebb arányban indirekt módon).

A 3 évesek figyelemtartása kb 5 perc, ahogy tapasztalod is, kérdező. Tehát evvel semmi gond!

Az, hogy mindent eldobál, nem csoda, bár az emberek, gyerekek egy része inkább introvertáltabb (elmélyültebb, befelé fordulóbb), más része extrovertáltabb (inkább kifelé forduló). Ez meglátszik a játékmódjukon is általában.

DACKORSZAKBAN VAN.

NE VIDD korai fejlesztésre, vizsgálatra se, csak ha feltűnő gond volna vele. A leírásod alapján semmi baja a gyermekednek!

Nem minden gyerek egyforma, azonban az életkori sajátosságok tekintetében megfelelőek a gyermeked jellemzői, amely infókat megosztottál velünk, őróla.

A dackorszak ideje se egyforma teljesen a gyerekek között. Általában egy-másfél éven át tart, de van, akinél 12 / 15 hónaposan már jelen van, és van, akinél csak kb 26 / 27 hónapos korában jelenik meg először.

Írok számodra egy csokor úrmutatást, hogyan lehet hatékonyan bánni a dackorszakosakkal úgy, hogy a gyerek is optimálisan fejlődjön, meg neked is a lehető leggördülékenyebb legyen, a lehető legkevesebb kellemetlenséggel (egy távoli kollégám remekül összefoglalta innentől az ő szavait olvasod már) :

"Hogyan tudunk optimálisan hozzáállni a dackorszakban (1-3 éves kor között, változó, ki mikor eközött) levő gyermekhez? Lássuk:

ha lényegtelen dolgokat nem tiltunk meg;

vagy úgy fogalmazunk, hogy a tiltás el is hagyható, például: "Tedd le a fényképezőgépet!" (Azt mondjuk, hogy mit csináljon, ne azt, hogy mit ne!);

ha egy figyelmeztető mondattal lehetőséget adok, hogy a gyermek presztízsveszteség nélkül visszavonuljon. Önállóan, maga válassza az elvárt, helyes cselekvést. Például: "Az a papa tolla!";

ha a szülő a tiltás, elvárás megfogalmazásakor nem saját akaratát, hatalmát állítja szembe, hanem arról beszél, hogy miért nem engedheti meg a gyereknek ezt vagy azt;

nem szabad annak előfordulnia, hogy a szülő naponta szemrehányásokkal árassza el a gyereket, de közben hagyja, hogy a gyerek tovább csinálja a tiltott dolgot;

ha a szülői következetesség megértéssel, belátással párosul, s emellett a gyermek megfelelő önállósághoz jut abban, amiben lehet, a szembeszállás gyengül, helyébe együttműködés lép.

(Ellenkező esetben a dackorszak tartóssá válhat, vagy egyre nagyobb erővel vissza-visszatér.)

Utasításokat ne általánosságban adjunk (például ne rosszalkodj), hanem fogalmazzuk meg, mit várunk.

A személyes példa a legösztönzőbb hatású.

Legyünk következetesek abban, amit kívánunk tőle.

Bármennyire kicsi a gyermek, mindig ismerjük be, ha hibáztunk."