Mit tegyünk, ha a gyerekünk nem akar a kertben játszani?

Türelem

Ne eröltesdétek, mert megutáltatjátok vele az egészet.

Megszokta, hogy nincs kert.

Mentek vele úgy, mintha játszótérre mennétek?

Medence van?

3!

44 éves vagyok, sosem szerettem kint játszani. Most kertes házban élek, mert a ferjemnek ez volt a vágya: gyűlölöm.

4

Mert soha senki nem szerettette meg veled...

Egy kutya valóban jó ötlet.. Vagy trambulin..

De egyedül ne legyen kinn

5!

Van egy húgom, ő imádott kint jatszani. Plusz voltak szomszéd gyerekek, unokatestvérek is. Az emberek nem egyformák. Én bent szerettem lenni, egy jo konyvvel. A Nyomorultak le tudott kötni 10 évesen, a fogócska meg hasonlók nem.

Már boccs, de mi alapján vettétek készpénznek azt, hogy a gyereketek majd fejhangon visítva akar naphosszat rohangálni a prérin? És legfőképpen miért gondoljátok azt, hogy minden gyerek így érzi jól magát?

Érdemes lett volna a kiköltözés előtt elvinni őt egy pszichológushoz (ha már ti ennyire nem ismeritek a karakterét), akinek a "diagnózisa" függvényében kellett volna meghozni a döntést a kiköltözésről. Valószínűleg egy szakértő gyerekpszichológus megállapította volna azt, hogy attól, hogy az introvertált gyereketeket kivisztek városból, az még nem fog hirtelen extrovertálttá változni.

És semmi baj azzal, hogy ő ilyen kis csendes. Ez van, ő ilyen, és ez nem jelenti azt, hogy ne lenne belül épp olyan boldog a könyvecskéjét lapozgatva, mint az, aki focizni vagy fogócskázni szeret. Ebből is millió dolgot ki lehet hozni (sőt, pont az ilyen gyerekekből lesznek pl. egyetemi tanárok), csak ne akarjatok olyan dolgokat ráerőltetni, amiket ő nem szeret, mert így lehet igazán tönkretenni egy gyerek egész életét. Ez többet árt, mint a kert hiánya.