Ti eltudtátok fogadni a párotok gyerekét?

Persze!első perctől kezdve!bár nem volt zökkenőmentes a kapcsolatunk.mára már ott tartunk,hogy van amit szívesebben beszél meg velem,mint az édesanyjával.

Ha veletek él,te is tudod formálni,és léci,legalább próbáld meg megismerni,megszeretni

Ha utálod, nem bírod elviselni a gyereket, mert idegesítő, zavaró, megszokhatatlan, akkor ne fogadd el, akkor ne költözz oda.

Meg ha pl a gyerek kicsit így el van hanyagolva, hogy minden rá van hagyva, az nekem tűnik túl felelősségteljes dolognak az apuka részéről, és ez számomra, nálam pl nem lenne jó pont. Igen is törődjön a gyerekével. Valaki mondta, hogy egy gyereknek ki kell jelölni a határokat, mert ha mindent lehet, és nincs kontroll, az neki se jó. Szal hogy ha pl vannak következetes ilyen állandóan érvényes szabályok, az biztonságérzetet nyújt neki a kis lelkében.

De amúgy szal eleve egy ilyen apukába, aki "tojik a gyereke buksijára", abba nem tudnék szerelmes lenni, meg ha pl tényleg idegesítő a gyerek, és nincsen megnevelve, az életbe nem költöznék oda ilyen helyzetbe, ilyen körülmények közé. Ahol ilyen, csúnya szóval kicsit ilyen "zabolátlan" gyerek van. Azé az idegeim pl nincsenek kötélből, tehát, ha idézőjelesen "rossz" a gyerek, akkor én nem költöznék oda, nem idegesíteném magam ezen. A lelki nyugalom fontosabb, mint egy párkapcsolat.