Anyaként kibírod, hogy napokig ne tudj a gyerekedről?

Ki.

3 éve vagyunk külön. Ha az apjánál van írok minden nap hogy mi ujság, 2 naponta hívom telefonon, és fordítva is így van,az apja is ír minden nap.

Nem bírnám ki.

Családja válogatja, én nem bírnám ki. Mi minden nap beszélünk a gyerek apjával telefonon, kap képeket a gyerekről, bár mi meg nem tartunk az elvitelnél, de visszafelé is ugyanezt fogom várni. Te ismered a volt feleséged, hogy mennyire ragaszkodó, minden esetre nekem kicsit fura, hogy nem érdeklődik. Te nem próbáltad hívni? Olyankor mit szól? Nem tudom, lehet csak szerinted rendeződött a viszony kommunikáció terén, neki lehet kellemetlen hívni. Bár nyilván ha a gyerekemről lenne szó bárkit felhívnék minden szívfájdalom nélkül.

Emlékeim szerint en nem hívogattam anyámat ha apánal voltunk és ő sem engem. Max ha valami konkrét dolgot akartunk egymástól. De en pl táborból se hívtam soha a szüleimet. A többi gyerek mindig nyekergett, en meg tok elvoltam.

Dehogy bírnám ki! Ha láthatáson van (tőbb napig), az azt jelenti, hogy fizikailag nem velem, hanem az apjával van. De miért ne tudhatnék, érdeklődhetnék róla? Gondolom, nem titok, mit csinálnak. Ráadásul az is furcsa lenne, ha a gyerekemnek nem lenne igénye arra, hogy naponta, esetleg kétnaponta tudassa velem, mi a helyzet. Ha nyári szünetben a férjem van Velük otthon az idő túlnyomó részében (a férjem pedagógus, a gyerekek szünetével egyszerre megy Ő is nyári szünetre, én viszont nem az oktatásban dolgozom, nincs szünetem, csak a szabijaim), a gyerekeim napközben csak azért felhívnak, hogy hallják a hangomat, pedig már nem olyan picik, ráadásul reggel elköszönök Tőlük, amikor indulok, délután pedig rohanok haza Hozzájuk. Szval szerintem az a természetes, ha a szülő és a gyerek kölcsönösen érdeklődik egymás felől akkor, ha távol vannak egymástól.