Szerintetek mennyire adjak ennek az egy tanárnőnek a szavára, véleményére?

A fiam lassan 7 éves, elsős. Nagyon jól megy Neki, a tanítónője szerint hihetetlen, mennyire motivált, ügyes. A legrosszabb százalékos értékelése 96 százalék, de tele van 100 százalékokkal. Ezeket azért írom le, hogy teljes legyen a kép.

Élénk kisfiú, egyáltalán nem az a csendes, visszahúzódó típus, de nincsenek magatartásgondjai. Mindegyik Vele foglalkozó tanító elismeréssel, szeretettel beszél Róla. Jár 1-2 külön foglalkozásra, onnan is a csupa pozitív visszajelzést kapom.

És akkor van egy pedagógus, egy művészetis tanárnő, aki heti egy délután 45 percben tart Neki kézműves foglalkozást. A héten nagyon panaszkodott a fiamra, hogy szörnyen engedetlen, ha iskolán kívüli helyszínen (pici faluban lakunk) tartja a foglalkozást, a fiam rohan, mint az őrült, nem tartja be a közlekedési szabályokat, üvöltve szalad, de a teremben is körbeszalad, nagyon hangosan beszél, ha halkan próbálkozik, dadog. A tanárnő szerint diszfáziája (beszédfejlődési zavara van), mozgásos terápiára kellene járatnom.

Egy dolog: jár logopédiára, de nem a dadogás miatt, ugyanis alig észrevehetően megismétli az első szótagot, ha nagyon izgatott vagy nagyon kondani akar valamit. A logopédus szerint ez nem egy állandó jellemzője a beszédének. Közlekedni tud, nem szalad el tőlem, az osztályával nem egyszer voltak színházban, a tanítónő dicsérte a viselkedését. A faluban sokat sétálnak, sosincs panasz a közlekedési szokásaira. A hangos, üvöltözős beszédet nem erősítette meg a többi pedagógus, akikkel beszéltem.

Mi lehet a gond? A fiam már nem akar járni a foglalkozásra, pedig korábban szerette. A tanárnővel lehet a gond? Valóban fejlesztés kellene a fiamnak?