Miért gondolják azt a férjem szülei, hogy egy 2 éves gyerekkel semmi "probléma" nincs?
Egy hónap múlva 2 lesz a lányom. Nagyon okos, ügyes rengeteg mindent segít. Minden érdekli, persze olyan is amit nem szabad.Ilyenkor rá szólok hogy nem szabad, vagy csak szimplán leguggolok elmondom miért nem lehet, megmutatom miért veszélyes. Legvégső esetben egy icipicit rá csapok a kezére ha kb már 100x elmondtam és látom hogy csak nevet rajta, vagy felemelem a mutató ujjam, hogy nem nem. Legtöbbször ért belőle.
Na de azért egy ennyi idős gyerek felfedező, előfordul, hogy hisztizik ha valami nem úgy van ahogy akarja. Főként mostanában jellemző, meg akkor ha frontok vannak, nagyon szeles az idő, és alapból nyűgös. (de csak itthon csinálja, máshol tündér)
Tegnap eljöttek meglátogatni minket anyósomék és kb végig röhögtek meg nem vették komolyan mikor mondtam, hogy vannak most már olyan helyzetek, amikor igenis határozottan nevelni kell a lányomat, hogy megtanulja mit szabad, mit nem. Meg hogy ők nem emlékeznek, hogy a férjem anno hisztis lett volna, ennyi idősen egész nap elvolt a járókába, rá se kellett nagyon nézni.. (nem egy a nevelési stílusunk erre most nem térnék ki) csak inkább arra, hogy én olvastam cikkeket, más anyák írásait, és azt tapasztaltam, hogy ennek most van itt az ideje.
Szerintük én túlságosan nevelem a gyereket, hagynom kellene azt csinálja amihez kedve van, mert hogy szerintük a lányom tündéri jó kislány, semmi gond nincs vele. Magyarul totál nem értik amit mondtam, és jellemzően mindig ha mondok vmit, ők az ellentétét mondják, megengednek a kicsinek mindent, mikor pl eljönnek hozzánk, vagy mi ott vagyunk.
Fiatalok (47-48) csak nekik a gyereknevelés sose volt fontos, se a szoros kötődés kialakitása, a lányomra se vigyáztak még eddig csak kb 4-5x fél órát,saját akaratukból. Fogalmuk sincs milyen, mit szokott tenni, mit nem. Más anyukák, ti hogy csináljátok, nektek is ilyen, igy viselkedik az ennyi idős gyereketek? Ki hogyan kezeli a hisztit?
Köszi a válaszokat!
Na olyanokat engednek neki ha akar egy sütit pl simán ebfedik hogy felnásszon az asztalra. Ha ebéd van de ő meglát vmi jobbat engedik h ne egye meg az ebédet kapjon mást. Ha ledob tányért, poharat nem kell szólítani. Korlátlan tvzés, telefonozás örök vita téma, szerintem minimális tv oké, de hogy a telefont nyomkodja nem.
Az udvaron náluk sok az állat és egy sincs megkötve, ők simán hagyják rohangálni anélkül hogy a közelében lennének. A kutyák harapnak mert többször megugatták a lányom, meg kötni meg nem szeretik akkor se ha mi ott vagyunk.
A pelenkázás közbe ha hisztizik csak nevetik, uvyanez bármilyen más szituációban csak legyintenek. Meg rám szólnak hogy hagyjam pakolni a gyereket, hisz az a dolga, miért baj ez. Pl( a konyhán)
válasza:
válasza:Kedves kérdező, üdv a dackorszakban! :) Legkésőbb a 3. szülinapján "átalakul". Nehéz, de nélkülözhetetlen pszichés folyamat a bölcsisek életében. Ilyenkor alakul ki az én-tudat, ezen kezdeti formája a tagadás, ezáltal viszonyít.
Inkább az ad okot aggodalomra, amit írtál másról, hogy "elvolt MINDIG a járókában ennyi idősen", mivel az már problémára utal! A következmény: nehezen fog tudni nemet mondani (bár iskolás korban esetleg még érhetik olyan pozitív hatások, amelyek korrigálják).
Visszatérve a te gyermekedre: minden rendben van vele az alapján, amit írsz. Nagyjából jól állsz hozzá, viszont ha szabad, azt javaslom, határozottan különítsd el, mit engedsz neki és mit nem, és nagyon fontos következetesen tiltanod neki, amit tiltasz, DE EKÖZBEN mindig jelezd neki, hogy KONKRÉTAN mi mást szabad neki!
Pl: "Ne nyúlj a konnektorhoz, nem szabad!"
Erre a gyerek sokszor elsírja magát, "hisztis".
Ez után megfogalmazhatod a saját szavaiddal számára, hogy "ez van, ez veszélyes, nem szabad, DE viszont, nézd csak, a játéklábosaidat kipakolhatod, ahogy máskor is, tudod, amikor szeretnéd."
Ha erre pl toppant egyet, hogy "nyem! Asse'!"
Akkor megnyugtatod, hogy "rendben, csak amikor szeretnéd, akkor pakolgatod a játéklábosaidat. :)"
Ő meg: "konyektó', konyektó'!"
Erre te: "a konnektorhoz AKKOR SE nyúlunk! Tilos! Veszélyes, nagyon bibis tőle az ember! Okos gyermek nem nyúl oda, és akkor nem lesz bibis, hanem egészséges marad. :)"
Tehát:
1. következetesség
2. kompromisszum
3. konkrétumokban kell fogalmazni, 7 éves korig, amikor kérünk, parancsolunk!
Muszáj parancsolni, de csak nagyon indokolt esetekben, pl veszélyhelyzet (zebrán forró kályha, konnektor).
Ellenben nagyon fontos ügyelni arra, hogy a legtöbb esetben (amikor nem indokolt kifejezetten), olyankor káros a fegyelmezés, 7 éves korig. Kb 7 éves kortól van értelme valamelyest jobban szorítani a gyeplőt.
Hét éves kor előtt nem szabad parancsokkal túlzottan ingerelni az agykérget, mert a létfontosságú kéreg alatti agyi állomány nem fog megérni, pedig utóbbi az elaborációért felel, amely a kisgyermek legfőbb problémamegoldó, élményfeldolgozó eszköztára!
És persze az egész élet során szükség van rá, tehát hagyni kell megérni az agykéreg alatti állományt, ezért hát csak akkor fegyelmezz, amikor feltételen kell! De akkor tényleg! Elmondva a kisgyermek számára, hogy mi mást szabad tennie.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!