Hogyan,hova tudom név nélkül jelenteni, ha egy gyereket bántalmaznak?

Kicsit tényleg túltolja, de én is kikészülnék, ha a szomszéd rámhívná a gyermekvédelmet, mert a gyerekem folyamatosan üvölti, hogy utál engem. Soha nem ütöm meg, de ha lefogom kezét, lábát, hogy ne rugdosson, vagy eltolom a fejénél fogva, mikor nekem jönne, azt hiszi bántom. Semmi kedvem magyarázkodni a viselkedése miatt másoknak, elnézèst kérni és szabatkozni, lesütni a szemem, mintha bűnös lennék vagy tehetnèk arról, hogy ilyen, és frusztrál a gondolat is, hogy a játszón meg ovistársaknál bevett szokás a kapszegypofont, odacsapok, ráverek a seggedre, máshol meg durvábbak is, és pont én vagyok emiatt befogva, mert a gyerekem így viselkedik, pedig semmilyen szinten nem verem, ráadásul a szóbeli agresszióra, szidásra is odafigyelek extrán.

Nagyon, nagyon felháborítana, ha azt mondanàk rosszul csinálom, mikor körülöttem nagyon sokan sokfajta erőszakot alkalmaznak a gyerekükön. Oké, az én gyerekem snis, de ha nem lenne, akkor sem tehetnék a viselkedéséről, és kikészítene a találgatás, hogy vajon most azért hagyta abba az üvöltést és azért csendes, mert az anyja elverte? Vajon azért bágyadt, mert depis/szomorú az anyja miatt?

Nem jöttek ki, tartok tőle, hogy ki fognak jönni egyszer.

Régen is utáltam, mikor kicsi volt és találgatták, hogy ki van e cserélve a pelus, éhes e, szomjas e, altatja e az anyja rendesen lehet azért nem alszik, lehet azért nem beszél, lehet azért csapkod mert őt csapják.. bárkit kikészít, ha rémes dolgokat feltételeznek róla folyamatosan, vagy ha a nagy találgatásban addig mennek, ameddig csak lehet(gyermekvédelem)..

Köszönöm utolsó!

Végre valaki aki laikusként is átlátja az egészet!

Igen, ez igaz, ha valami bizalmam lenne másokban, vagy akár a rendszerben, ahol a gyermekvédelmisek dolgoznak, biztos nem gondolnám vészesnek az egész jelentgetésesdit, hiszen valóban jó célt szolgál, csak ilyenkor azt is kockáztatjuk(pl én), hogyha a gyerekem azt mondja, hogy bántom(nem bántom, csak lefogom a kezét és félrenyomom, hogy ne tudjon rugni-ütni, de már sokszor mondta, hogy ne bántsam) és utál engem, el akar költözni, mert épp ekkor jönnek, akkor az forog kockán, hogy a gyerekemnek lesz rémes élete egy nevelőotthonban(ha idősebb), ha fiatalabb, akkor pedig nevelőszülőknél.

Én imádom a gyerekeket, de inkább az enyém ne sérüljön, ha muszáj választani, azzal pedig, ha kijönnek, az forog kockán, hogy az enyém is fog szenvedni egy esetleges rossz kimenetel miatt, nem csak a másik.

Amennyiben ép belátással rendelkező nagyobb gyerekem lenne, esetleg ismerném a családsegítőst régről, vagy terjedne, hogy nagyon jó a szakmájában, vagy egyszerűen nem lenne könnyű kiemelni a gyerekeket, akkor semmi gondot nem okozna, nem rettegnének, hogy elviszik a gyerekeket a legkisebb dologra esetleg tévesen hivatkozva, valóban csak nyerni lehetne a látogatásokon.

(régebben írtam ki kérdést, amelyben gyerekem megosztotta a pszichológussal, hogy nem szoktam vele foglalkozni, nincsenek játékai és mindig egyedül van. teljesen összetörtem, azóta be vagyok tojva, miket mond másoknak, és miket gondolhatnak rólunk, amikor kb bele vagyok gebedve, hogy minden cucc fejlesztéssel, játékkal tudjunk játszani, vagy ezt nézem a neten, vagy épp kivitelezzük.. pár napja ordított magából kikelve a kertben, hogy sohasem foglalkozok vele, pedig 1, összesen egy perc volt, mikor mondtam neki, hogy játsszon kicsit egyedül(labdával). Úgy üvöltött, mintha nyúznák, válogatott utállak, nem foglalkozol velem, nem szeretsz, mindig egyedül vagyok dolgokat kiabálva, a szomszédok kerülik a tekintetem, még az is, akit láttam, hogy rávert a 3 évese fenekére..)

Nálam úgy érzem valós veszély és biztosan nem csak az én gyerekem ilyen magát áldozatnak érző típus. Ha pedig azt kell mérlegelni, hogy szívjon e az én gyerekem azért, hogy a másiknak jobb legyen, akkor a sajátomat "mentem", nem kockáztatok. Szerintem ezzel a többi anyuka is így van..

Egy kis bizalommal a rendszer iránt, vagy konkrétan a gyermekjólétis iránt sokkal könnyebb lenne a helyzete a szülőknek, de mivel nem járkálnak ki mondjuk ovis szülőire, oviba, suliba, rendezvényekre, nem tájékoztatnak mik férnek bele, minek milyen következményei, lépései vannak, esetleg nem ismerkedünk meg vele, mint a védőnővel, ez nem fog változni..

Csak a sztorik jönnek pl az ADHDs gyerekek csoportban, hogy hány gyereket emelnek ki és mikért, megnézzük a képen az átlagos családokat, átlagos gyerek jellemzéseket, az átlagos családi problémáikat és arra gondolunk, ezek mi is lehetnénk, vagy pl én arra gondolok, hogyha ezért kiemelik a gyereket, az enyémet egy pillanat alatt elvinnék..

És félünk. És sok csendben lévő is azért nem szól, mert fél, nem tudja eldönteni, hogy egy rendes család életét vágja e tönkre vagy sem. Mindezt azért, mert senki sem bízik a rendszerben, amiről alig tudnak valamit, az ott dolgozók szakértelmében és az intézkedések lépcsőfokairól sincs ismerete senkinek. Ez egy nagyon elhanyagolt terület

Ebben teljesen igazad van 35-ös. Nagyon elhanyagolt terület, és sok hiba van a rendszerben. Azonban az nem lehet megoldás, hogy még több akadályt gördítenek a jelzések elé, mert az beláthatatlan következményekkel járhatna, amit már írtam.

Olvastam egyébként az akkori kérdésed, sajnáltalak is, de azért én bízom abban, hogy egy jó szakember kiszúrja az ilyet, és jobb híján abban is, hogy vannak olyanok.(Mármint azt, hogyha a gyerek hantázik.)

Egyébként nekem pont a másik véglet a tapasztalatom. Ismerős anyukát feljentette a szomszéd. Anyuka bevallottan(persze nem az érintett szakembereknek), utálja a nagyobb gyereket(a kicsit se szereti). Lelkileg folyamatosan bántalmazza, gyakran fizikailag is. Kimentek könyezettanulmányra, látszólag minden rendben volt, anyuka persze hazudott mindenben. Megállapították, hogy a gyerek enyhén értelmi fogyatékos (illetve azt nem ők, azt már tudtuk), hanem, hogy nyilván azért vannak dührohamai, azt hallhatja a szomszéd. Elküldték őket pszichológushoz. Az anya egyszer elment, többet nem, mert ő dolgozik, nem ér rá ilyen h.lyesegekre. Közben elköltöztek (vagy 2 éve), úgy volt, hogy átadják őket a területi illetékesnek. Ez nem történt meg, azóta se foglalkozik vele senki.(Gondolom, újabb feljelentésig nem is fog.) Egyébként rejtélyes módon a gyereknek csak otthon vannak dührohamai. Sehol nincs rá panasz. Mindenkivel együttműködő, csak az anyával nem. Ezt csak azért írtam, hogy lásd az érem másik oldalát is. Sajnos SNI gyerekre könnyen rá lehet fogni, azt is, hogy az "állapotából adódik" és nem derül fény a valódi problémára, esetleg csak, ha már óriási a baj. Pedig semmi garancia nincs arra, hogy ők nem lehetnek bántalmazottak, sőt! Ők talán még kiszolgáltatottabbak, talán fel se fogják, hogy bántják őket. Lehet, hogy nálatok ezért vannak különös figyelemmel, és ennek vagy te az áldozata.😞

#33