Hogyan kéne kímeletesen a 7 éves fiam tudtára adni, hogy engem marhára nem érdekel mit játszott az anyja új csávójával meg az új "kistesójával"?

Én megértelek kérdező... Te meg valamelyik gyaszfazisban vagy. Gyászolók a széthullott csaladod...

Nekem is fura hogy másoknak ilyen természetes lecserélni családtagokat, és akkor holnaptól szeretned kell a Jucit is meg az ujapu kisfiát...

Viszont a saját fiad meg másképp éli ezt meg, tényleg meg kell tanulnod elfogadni azt hogy neki fontosak és szereti őket.

Kitartas

Persze meg lehet érteni a gyászt és dühöt is. Én is ezen mentem keresztül, a hátam mögött csaltak évekig, most meg élnek boldogan, és nagyon szerelmes voltam. És az ember utána még sír és haragszik akár évekig és ezt senki nem adhatja vissza, se az időt, se a bizalmat, se a hitet magadban. Viszont ezt nem lehet a gyerek vállára se rakni, hogy válasszon két szülője között. És hosszú távon kell nézni, hogy igen, az a jó, ha minél többen szeretik őt, akár azon az áron is, hogy most ez fáj neked. Hogy lesz a világban egy féltestvére, akivel jól kijön, akkor is, ha te már nem leszel.

Ezt már nem lehet visszacsinálni, Kérdező, hozd ki belőle a legjobbat. Panaszkodj a barátoknak vagy a pszichológusnak, gyászold el, verj tönkre egy bokszzsákot, járj el futni, hallgass sok zenét. De ne a gyerekre rakd, mert őt is elveszíted. Te maradj egy jó, becsületes ember, akinél biztonság van és nem gyűlölködés. (Egyébként a méreggel is csak magad mérgezed, de még nem tartasz itt.) Hidd el, majd kamaszként, ha összeveszik anyuval, nálad köt ki, ha most jófej tudsz maradni. És tényleg, ha kicsit sikerül már tisztán gondolkodni, keress magadnak valakit, aki megbecsül.

Heti 1x van nálad a gyerek, és te nem akarod meghallgatni azt ami egész héten történt vele.

Nyilván arról mesél h mit játszottak otthon stb...

Mégis egy 7 évessel ezen kívül mi más történik?

Miről meséljen?

Quantum fizikáról?

Tulajdonképpen mi a gondod?

Az anyjánál van a gyerek egész héten, van testvére és valaki, aki nem te vagy ugyan, de neveli a gyerekedet.

Ne, ne mondd azt, hogy te neveled, mert a heti egy alkalom, az láthatás, nem nevelés.

Amikor láthatás van, akkor meg el fogja mondani gyereked, hogy mit csinálnak otthon, hiszen ott él.

Bírd ki.

35 ja a kérdező biztos mindig azt szerette volna hogy "neveljék a gyereket" valakik és ő heti egyszer lássa ?!

De te elő is irnad hogy verje a segget örömében.

Tulajdonképpen az a gondja hogy ő a saját családjában akarta nevelni. Azért mert egyre gyakrabban nem sikerül senkinek ez, meg nem kell természetesnek beallitani

Nem, nem természetes, de ezt a kérdező és az ex elcseszték. Ketten.

Mivel visszacsinálni nem lehet, el kell fogadni és kihozni belőle amit lehet.

A gyereket kell előtérbe helyezned, egyedül ő nem tehet a helyzetről. Sem arról, hogy szétmentetek, sem a nevelőapáról, sem a tesóról.

Tehát vegyél mély levegőt, nyelj egy nagyot és hallgasd meg.

Egyébként te csak szeretnéd, hogy a gyerek utálja a tesóját és a nevelőapját. De ez kicsinyes dolog és sokkal rosszabb lenne a gyerekednek.

Örülj neki ha az anyánál jól érzi magát és törekedj arra, hogy nálad is boldog legyen.

Akkor a másik oldal:

A szüleim elváltak mikor 4 éves voltam. Apa nem törődött anyával is elváltak. Pár hónapra rá össze jött a munkatársával és lett egy iker lányuk (vagyis lettek ikertestvéreim).

Sok mindent csináltunk együtt, anyukám férje, (akit aztán apának is hívtam) mindig éreztette velem, ugyan annyira vagyok az ő gyereke kint az ikrek. Ha őket vitte, engem is. Ha vett valamit nekik, nekem is...

Eheket az élményeket apámnak is elmeséltem, aki mindig annyit mondott, leszarja, idegesíti, nem akar erről beszélni. Szép lassan nem mondtam inkább semmit... "Milyen volt az ovi-suli" "Jo"...

Egyre jobban eltávolodtam tőle, valahogy nem tudtam várni a szombatokat. Nem érdekelt... Aztán már inkább én mondtam, hogy nem lehetne -e, hogy 2 hetente találkozzunk csak. Nehezen, de belement.

20 éves vagyok. Azt sem tudom, hogy a biológiai apám él-e még, de nem is nagyon érdekel. 5 éves voltam, kommunikálni próbáltam vele. Ő nem akart velem...

Boldog voltam és vagyok anyukámmal, apukámmal (igen, nem mondkm, hogy mostoha vagy nevelő) és a két sikert és tv éremmel...

Gondold meg, hogy azt az 5-10 percet ki lehet-e bírni...

36-os. Nem kell örülnie, ezt senki nem mondta.

Ahogy azt sem, hogy ez boldoggá teszi a kérdezőt.

Viszont a kérdező gyereke velük él, miről kéne mesélnie?

Vagy hallgasson mélyen róla, mert az apja nem kíváncsi a családi idillre?

Ugyan...

Bírja ki az apja, amíg elmeséli és igen, vágjon jó képet.

Nem a családi idill miatt, hanem a gyereke miatt.