Mit tennél, ha a gyereked azt mondaná, meg szoktad ütni, holott nem, utoljára 2,5 évesen csaptál a pelenkás fenekére?

Nagyon ideges vagyok.

Tök jó hangulatban telt a reggel, közös játék, reggeli, pakolászás, fel se kellett emelnem a hangomat, nevetgéltünk, viccesen azt mondtam, hogy hát ezek a játékok még mindig itt vannak? erre közölte, félig mosolyogva, hogy hát igeeen, de ő csak azért rak rendet, hogy ne haragudjak rá. Kicsit meglepett, mert a haragudásom az kb annyi, hogy megemelem a hangom, hogy "pakoljál már el kérlek, hát nem megmondtam a csudába is!?" ritkán van harmincból egyszer, hogy be kell dobnom azt a szöveget, hogyha nem vigyázol a játékaidra, keresünk nekik másik gazdát, aki szereti és vigyáz rájuk, de általában sima vagy emeltebb hangon felvázolom, hogyha a lépcsőn hagyja, keresztül fog rajta esni és minden egyes alkalommal én pakolom a nagyrészét, ő meg kisrészét.

Na mindegy, szóval meglepett, mert olyan hatása volt, mintha bujkáló félelem lenne benne, de azért csak vigyorgott, szóval rákérdeztem félig viccesen, hogy na mert mit csinálok én, ha haragszom, ami annyira rossz?

Mire közölte, hogy meg szoktam ütni, ütögetem. itt már nem mosolygott.

Nekem egy pillanat alatt felment az agyvizem, kérdeztem, hogy miii énn hol? erre közölte hogy mindenhol!

Kijöttem a másik szobába, tiszta ideg vagyok, azóta egyedül játszik és jókedvű.

Pont tegnap láttunk egy filmrészletet, ahol megcsapkodott egy gyereket az anyja, de nyilván csak kicsit(régi film), mondjuk azért a gyerek jajjgatott rendesen, tehát képben van, hogy mi is az, ha valakit megütnek és azt is tudja, hogy ez egy rossz dolog.

Erőszakmentes kommunikáció híve vagyok és nem csapok se a kezére, se a fenekére, nem mondom, hogy csapni fogok ha valami, nem hiszek az atyai pofonban, a nagyon max, mikor tombol lefogom a kezét vagy a gyereket szorosan.

Egyszerre félek és ideges vagyok, hogy ezt valakinek ezt mondja és elveszik, másrészt baszki nem hiszem el, hogy komolyan így éli meg a napjainkat, hogy ezt gondolja mikor erőn felül próbálkozom, pedig nekem is az jönne zsigerből, hogy odacsapok, de a kezem sem emelem már fel, mert sikerül elfojtanom/elvonulnom ilyenkor. Őszintén kicsit dühös is vagyok, mivel én jó sokat kaptam gyerekkoromban, neki meg fogalma sincs, mennyire fájdalmas és megalázó ütést kapni, mégis úgy éli át a dolgokat, vagy nemtudom, mintha megütném. Még csak meg se pöckölöm!

Tuti hogy komolyan ezt gondolja, mert elkomolyodott mikor mondta!