Hogy oldottátok meg amikor jött a kistesó?

Ne zavard a nagyot a kicsivel

Tedd másik szobába

Nálunk alig 1 év van a 2 nagy között, ha én (meg még sokan, akik a kis korkülönbséget preferálják) megoldottam, akkor te is meg fogod. 😊 Biztosan nem raktam volna őket egy szobába, akkor sem tettem, amikor már a kicsi is átaludta az éjszakát. A nyugodt nappalokhoz kellenek a nyugodt, önálló éjszakák. Inkább legyen a hálóban a kiságy, ha nincs máshol hely, de ne a nagyot szívassátok vele.

Egyébként nekem sokkal könnyebb volt kettővel, mint amikor még egyedül volt a nagy. 😊

1-essel egyet értek.

Én, ha nincs másik szobája, akkor a sajátombannaltatném, aztán majd 8-11 hónaposan költöztetném.

1,5 év van a gyerekeim közt..

Az első 2 hét necces volt.

A nagyon jó alvó nagy még 3 szobával arrébb is felkelt a kicsire.

Most 2,5 és 1 évesek

Már nem kelnrá

De napközben most is sokkal hamarabb meghallja..

Esti altatás..

félntem nagyon

De a kicsit csak letettem az ágyba.. aludt magától.

Sz éjjeli ébredés volt rázós.

Szinte minden estét egyedül csináltam az elején.

Férjem vagy dolgozott, vagy esti iskolában volt..

#5

Nálunk az is alap hogy nem a nagyot zavarjuk amikor pl. a kicsi sír éjjel, jön a foga, fáj a hasa stb.

Ha nincs elég hely, akkor meg annyi gyereket vállalok amennyi elfér.

Ha nem tetszik hogy valaki véleményt ír, akkor nem kell egy ilyen oldalt használnod. Tudod itt mindenki véleményt/tapasztalatot ír.

Kisszívem. Hol írtam hogy egy szobában van a 3 gyerek? 🤔 Sehol.. Értő olvasás megint 0.

Kérlek ne erőlködj.

Csak magadat járatod..

#5 Én vagyok a "másik lepontozó", de egyáltalán nem azért pontoztalak le, mint a #6 (őt is lepontoztam amúgy). Mindkettőtöket ugyanazért pontoztalak le: mert nem gondoltam, hogy a válaszotok hasznos a kérdés szempontjából. A tiéd azért nem hasznos, mert ugyan leírtad, hogy nálatok meg van oldva, de a fő kérdésre, hogy "hogyan" nem válaszoltál. Még csak az sem derül ki a válaszodból, amit a többiek pedzegetnek, hogy külön szobába kerülnek a testvérek, vagy sem. Ha én lennék a kérdező, nem érezném magam okosabbnak az #5-ös választól. A #7ben már írtál konkrét szituációkat is, ezért azt felpontoztam.

Tudom, szokatlan, de én valóban az alapján pontozok, hogy hasznos-e szerintem egy válasz. És igen, érzem az iróniát abban, hogy ez a hozzáaszólás sem hasznos a kérdés szempontjából - még csak nincs is benne válasz, mert csak egy gyerekem van - de mivel te is nyilvánosan szólítottál meg, én is nyilvánosan válaszolok. Ha le lesz pontozva, meg fogom érteni :)

Akkor írom másképp miért írtam csak annyit, hogy alkalmazkodnak egymáshoz.

Felesleges ezen előre agyalni, félni, mi hogyan lesz ha meg lesz a kistesó.

Pl. Hiába tervezi el, hogy egy szobában lesznek, ha a kicsi pokoli hasfájós. Vagy, hiába tervezi el, hogy a kicsi külön szobába fog aludni ha a gyermek igényli a közelséget.

Úgy is akkor és ott fog kiforrni mit hogyan, mikor már meg van a kistesó. A gyerekek (amennyiben természetesen nem speciális gyermekről beszélünk mert akkor nyílván nehezebb, de nem lehetetlen) alkalmazkodnak. Van gyermek ami talán kicsivel nehezebben veszi az új ingereket, az új helyzetet,de ezen is hamar át lehet lendülni.

A nagyobbat is fel lehet készíteni a változásokra,és szépen "be lehet illeszteni" a kistesót a napirendbe, a családba. De ehhez természetesen az kell, hogy mindenki alkalmazkodik a másikhoz.