Szerintetek mi az ideális korkülönbség 2 testvér között?

Kinek hogy.

Én a kis korkülönbséget preferálom, szerintem jobb "letudni" a babázást korábban, mintsem 6 év után elölről kezdeni mindent. Ráadásul kisebb korkülönbségnél jobban elvannak a tesók, mintsem ha sok év van közöttük. Több egyezés van az érdeklődési körükben stb...

Köztünk tesómmal közel 5 év van, mindketten lányok vagyunk. Sokáig nagyon rossz volt a viszonyunk, kb gimis lehettem, mire elviseltük egymást. A mai napig elvagyunk, de rettenesen más a személyiségünk, így nincs meg az a felhőtlen kapcsolat köztünk.

Férjem és az öccse között 3,5 év van, mindig is jó testvérek voltak.

Anyukám és a bátyja között szintén kb 3,5 év van, gyerekként jól megvoltak, felnőttként is jó a viszony.

Apukám és a húga között 7 év van, felnőttként megvannak egymással, de gyerekként annyira sok közük nem volt egymáshoz.

Mi nem akartunk nagy korkülönbséget, 19 hónap lesz a lányok között. Kíváncsi leszek, remélem, jobb lesz a viszonyuk, mint nekem a nővéremmel!

Sok múlik szeritem a szülők hozzáállásán is. Tesóm pl eléggé el lett nyomva, mikor megszülettem (családi videókon látszik, hogy kb el lett kergetve, ha engem filmeztek), így biztos ez is közrejátszott a rossz viszonynak. Anyósom igyekezett a férjemet anno mindenbe bevonni a kicsivel kapcsolatban, de ő nyitott is volt erre. Szeretném én is ezt követni, amennyire a nagy igényli, mert úgy gondolom, hogy ez sokat segíthet a jó testvéri viszony kialakításában.

A személyiség is sokat számít, és ez sajnos viszont nem különösebben befolyásolható.

Nincs ideális korkülönbség. Jobban számít, hogy személyiségben passzolnak-e egymáshoz, illetve hogy a szülők mennyire kivételeznek az egyikükkel.

Személyesen ismerek olyan példát, hogy 1-2 év korkülönbséggel szinte ölik egymást a testvérek, illetve olyan családot is, amelyben 6-8 vagy több év korkülönbséggel imádják egymást. Ahol több gyerek is van, ott sem ritka, hogy a 2 nagy utálja egymást, a kicsit pedig nem.

Nincs ilyen.

Az adott helyzettől, szülők koràtól, a gyerek személyiségètől és a leendő gyerekétől is( amit senki nem tudhat)

Úgyh nehéz megmondani.

Mondjuk nálunk és az ubokatesóméknál ugyanannyi a különbség.

Náluk álom, nálunk rémálom, mert a nagy náluk elfogadó, meghunyászkodó, nálunk irányító, basáskodó, celratörő, kitartó, makacs, és ezt erőszakosan viszi véghez.

( 3 évesek a nagyok, 1,5 évesek a kicsik)

A kicsik pont fordítva, nàluk a kicsi az erősebb személyiség, de ezt a nagy ugye elfogadja, nálunk sokkal simulékonyabb a kicsi..de azért nem hagyja magàt.

Nálunk jobb lett volna, ha nem 1,5 éves korában születik a tesó, hanem amikor kicsit előrébb van a fejlődésben, kezelhetőbb, mégha dacos is.

De ezt 9-10 hónapos korában nem tudtuk.

Unokatesómék pedig ha más élethelyzetben lennének ugyanilyen különbséggel vállalnák a 3.-4. Gyereket is. Később pedig nem. Nem tud több évet elképzelni, mert neki a tesójával 8 év van.

Mi olyan élethelyzetben vagyunk, szerettünk is volna még gyereket, de így nem lesz.

Oka az életkorom, mert ilyen vagy közel ilyen korkülönbséggel nem vállalom, ha visszamegyek dolgozni, akkor 40 lennék a 3. Babánàl, akkor pedig már nem szeretnék.

De pl bnőm esküszik az 5 éven túlira.. de ő 25 volt az elsőnèl..

Mi 5en vagyunk tesók. 5-5-5-2év különbségekkel. Én (29) és a nagyobbik hugom (24) a kezdetektől a mai napig gyűlöltük egymást. Nagyobbik hugom és a nagyobbik öcsém (19) sem játszott soha együtt, nem is beszélnek mióta hugom elköltözött otthonról.

Nagyobbik öcsém és kisebbik hugom (13)sem volt úgy szoros viszonyba egymással úgy egy 2évvel ezelöttig. Azóta öcsém védelmezi, fuvarozgatja stb. A kishugom és a kisöcsém (11) közt már csak 2 év van. A kezdetektől imádják egymást.

Az én fiam 2 és fél éves. Nagyon durván aktív gyerek. Mi mindenképp kis különbséget akartunk sokminden miatt.

Egy babát elvesztettünk, így lett 2és fél év.

Hát az első 2-3 hét cefet volt, nem szépítek. Azóta is vannak nehéz napjaink (segítségem nincsen) Ott minden is megfordult a fejembe. Most 2honapos a lányunk, már most imádják egymást. A nagy egész nap puszilgatná, a lányunk meg kb csak neki vogyorog teliszájjal, neki "gőgicsél" a legtöbbet. Alig várom, hogy picit nagyobbak legyenek és megertsék egymást.

És igen, le akartuk mi is tudni egyszerre a kettőt.

Megélni a terhességet 😅 megéltem volna ha tudtam volna. Mert egy pokol volt. Vérzések, erőtlenség, fájdalmak végig a 9 hónap alatt.

Van aki nem szereti ezt az állapotot (fiammal sem estem hanyatt miatta), én ezek közé tartozom.

Illetve ha a nagy után visszamentem volna dolgozni, rakaptam volna ujra az élet ízére, tuti senki nem rángat vissza pelenkézni, bukásokba fürdeni. Most, mig benne vagyok megvan a 2 gyerek és ennyi :)

Nem csinálnám másképp ha újrakezdhetném.

A két idősebb tesóm között 2 év van, utálják egymást, a középső tesómmal 8 év van közöttünk, és nagson szeretjük egymást.

Abszolút személyiségfüggő, és lutri.

Nővéremmel nem volt nehéz, 8 évesen sokat segített anyukámnak vigyázni rám, pelenkázott etetett hajat csinált nekem később, kisminkelt, elvitt ide-oda, mert neki tyúkanyó személyisége van.

Viszont volt hátulütője is, az hogy "miattam" nem akart sokáig gyereket. Túl sokszor sóztak rá anyáék.

Amikor gimis volt, akkor kevésbbé volt jófej, de felnőttként napi szinten tartjuk a kapcsolatot.