Ha kötődően neveltem/nevelem, akkor miért olyan mint aki nem kötődik?

Ez pont fordítva működik, mint gondolod. A sírni hagyott baba (és itt nem egyszeri esetekre gondolok, hanem aki "hadd sírjon" elven épp csak ellátja a babát, aztán teszi is félre), aki abba a helyzetbe szokott bele, hogy nem kapja meg a szeretet, amikor szüksége van rá, sokkal jobban függ a szüleitől. Mert később is folyton szeretetért éhezik. Ezáltal az idegenekkel szemben is bizonytalan, sőt szorong a társaságukbab, hisz hogy bízzon másban, ha az anyjára sem számíthatott bármikor?

A te gyereked épp azért ilyen bizalmas, barátkozó, mert jó példát kapott tőletek. 🙂 Így marad kiegyensúlyozott később is.

A 3-as jól írja.

A jól kötődő gyerek nem tapad, hanem mer eltávolodni, mert biztonságban érzi magát, bízik bennetek, tudja, hogy bármikor visszatérhet hozzátok.

A túlzottan ragaszkodó gyerek azért tapad, mert nem biztos a szülei szeretetében. Nem mer eltávodni.

Örülj, hogy a tiéd jól érzi magát a bőrében.

Szerintem ez nem csak rajtatok múlik, hanem ő ilyen temperamentumu, nyitott, barátságos, ezt veleszületett tulajdonságok is meghatározzak, nem cska a ti nevelésetek.

Mi is kozodoen neveljük a kislányunkat, mégis tart az idegenektol, idő kell neki, amig feloldodik új helyen, új emberek közt. Én és a férjem is ilyen gyerekek voltunk, azt gondolom, hogy ez a tulajdonsága inkább öröklött vonás, és nincs köze a nevelési stílusunkhoz.

Szerintem jó nagy baromság, hogy a ragaszkodó gyereknm nem biztos a szülői szeretetben..

3 éves kesz a fiam, együtt alszok vele. Mindenhova együtt megyünk, sosem hagytam másra, se sehol. Mindenbe bevonom, együtt csinálunk kb mindent, megyünk mindenfelé, de önállóan is sokáig és ügyesen játszik, baratkozik masokkal, régóta folyékonyan beszél, aki az ő szintjén van azzal rögtön megtalalja a közös nevezőt. Minden nap puszilgat, mondja, hogy szeret. Apjaval sokat játszik, beszélget. Mégis még vele sem marad meg amíg boltba mennék pl.. Ha szobából kimegyek, hova megy anya rögtön. Mondja is, hogy én mindig ott akarok lenni ahol te anya. Belevaló bator, huncut, nem anyám asszony katonaja egyáltalán. Akkor ez hogy van? Elcsesztem, hogy nem hagytam másra kisebbkent? Ezzel csináltam beki rosszat? Nem vagyok ratelepedve, végzem a dolgom mellette. Sőt batoritom, hogy maradjon mamával, vele okyat jstszhat amit velem nem tud mondjuk , én addig negfózök. De nem. Sír keservesen utánam. Szóval a szeretettel nincs baj, nagyon ragaszkodik. Lehet ez se jó már.. Passz. En elvezem minden percét, nincs igényem nélküle lenni, mindent megtudok csinálni vele/mellette. Nem gondoltam, hogy ez lesz a baj.

Ez alaptermészet kérdése.

A lányaim mindenkivel elmentek kb 🤣

A fiam meg csüng rajtam mint egy kismajom, ha felállok mellőle már ordít.

Ugyanúgy neveltem meg szeretem őket elhiheted :)