Miért üvölt a délutáni alvás után?

Ez lehet egy időszak is. Az egyik ismerős gyerek ugyanezt csinálta 2 éves kora korul, ordított ébredés után torkaszakadtából, semmi nem volt jó. Ha az anyukája ment be, akkor az volt a baj, ha más, akkor meg az anyját akarta.

Nem tudom mennyire van összefüggés, de kb 4 éves volt, mikor gyermekpszichológushoz kellett járnia, mert szorongó volt.

Az enyém is csinálta, fú de utáltam! Aztán ez is elmúlt. Nem szorong, nem kell sehova se vinni, de volt egy ilyen korszaka, hogy mikor felkelt és csak déluán, semmi sem volt jó.

Nekem nincsenek kötélből az idegeim, egyszerűen otthagytam, aztán abbahgyta. Anyósom idegei abból vannak, de az ilyen helyzetekre szokta azt mondani, hogy inkább hagyjam, mert ilyenkor mindegy mit csinálok/mondok csak rosszabb. Ne figyeljek rá, aztán abbahagyja majd. Igaza volt, mert tényleg nem lehetett mit csinálni, úgyis műsorozott. Kár lett volna ott ülni és egyre jobban idegesíteni magam. Tudomásul vettem, hogy felkelt, oké, dolgom van, ezt és ezt kell csinálnom, szia. Nem nagy a lakás, így is hallottam persze, egy ideig még jobban ordított is, hogy üljek ott, de kösz, nem. Ugyanúgy hallottam, nem nagy a lakás, de nem éretzem úgy egy idő után, hogy legszívesebben adnék neki egy pofont, hogy legyen neki miért sírni, mint mikor ott ültem és próbálkoztam felvidítani.