Miért nem barátkozik a gyerekemmel senki?

Az enyém is ilyen volt. És de, játszott volna mással, csak a korosztálya nem volt rá képes. Pl fogta volna másik kezét szaladni, felhúzta volna a mászókára, ha nem ment neki, nyújtotta a kezét, semmit. Megölelte volna őket. Mosolyogva futott utánuk, mint ahogy velem szokott, azt hitte játék, de tőle szaladtak el. Volt, hogy homokozásnál nyújtotta a játékot a másiknak, vagy beleszúrt levelet a másik várába, folyamatos szemkontaktust tartott/keresett, várta a reakciót, ami általában sírás, ellökés, elszaladás, kiabálás volt, amitől minden alkalommal sírt/hisztizett. Volt, hogy valaki egyedül rúgta a labdát, kis korabeli, visszarúgta a gyerekem, persze nem egyenesen ment teljesen, a kislány totál kivolt, hogy valaki más is megrúgta a labdáját. Anyukája szólt neki, hogy focizzanak, a gyerek fogta a labdát és elsétált, az enyém les, hogy mi van, elveszi a labdát tőle, rúgja neki kb 40 centiről és semmi. Volt, hogy formabedobóztak oviban, 2 évesen 3 hónaposan, és az enyém be is dobott, meg nyújtotta is a formát.

Szerencsétlent nagyon sajnáltam, mindig nagyobbakkal játszott együtt, 4-5 évesek már játszottak vele. Én is büszke voltam rá, de a bölcsiben közölték, hogy ez furcsa, és rosszul veszi a többiek jeleit, és rosszul reagál rá, ha nem az van, amit ő akar(nem játszanak vele), ezek autisztikus jegyek. Doki szerint is, mert 2 évesek nem játszanak együtt, csak egymás mellett. Oviban népszerű volt az udvaron, ahol mindenki kapható volt mancsőrjáratos, kalózos, fogócskázós, motorozós meg kergetőzős játékra meg ilyesmire, most sulis, változó, az osztály aktívabb felével remekül kijön, a csendesek neki furák, soknak találják. Nem tőlem tanulta a barátkozósdit, suliban csak első osztályban voltam népszerű, utána csendes lettem. A hisztiken és ezen a túlzott szociális aktivitáson kívül csak a válogatósság volt jelen, egy idő után meg annyit lökdösték félre, harapták és ütötték meg elutasításból, hogy beállt védekezésre, kapásból arrébblökött valakit, ha úgy érezte veszélyeztetni fogja.

Egyébként sokkal intelligensebb a többinél, már akkor is látszott, nem csak ebben, kirakóban, rajzolásban az emberrajzán, beszéd meg még nem nagyon ment neki akkor.. visszagondolva szerintem csak más területen járt előrébb, más dolgokban meg annyira nem. Szociálisan megvolt a 3-4 évesek szintje, labdázás, építés, játékkezdeményezés, minden, kudarctűrése kevés, beszéd nem társult hozzá még sajnos, illetve mozgásban is ügyesebb volt a társainál.. Tehát ha pl tudott volna beszélni 2 évesen, akkor tuti nem éri ennyi rossz, és 3-4 évesek közé kerül 2 évesen, csodálatos dolga lett volna. Érteni értett mindent, csak halandzsa jött ki a száján 3 éves koráig. Amennyi rossz érte egész nap, nem is csodálom, hogy erőszakos lett. De pl mikor az egyik bölcsis gyerek ránézett és adott neki egy levelet, halál boldog volt és hozta nekem, megmutatta, odaadta, visszakérte, majd továbbadta valaki másnak, aki eldobta.. újabb hiszti. Imádott teríteni is és leültette hozzá a gondozókat, és kínálta őket meg minden, ő is itta és ette a semmit. És halál mérges volt, ha elvitték a tányérjait a játékasztalról. Klassz 2 éves volt, de senki sem értékelte, én sem eléggé.

Bár megértőbb lettem volna vele, de csak azt láttam, hogy eltér és folyton sír és üvölt, amíg a többi csendben elbóklászik magában a bölcsiben, és nagyon elegem volt, hogy kb 10 percenként hisztizik, de tényleg tízpercenként. Kikészítette az idegeimet, otthon a szobában, meg kettesben az udvaron nagyrészt nyugi volt.

Szóval ja, eltér a gyereked, mert szociálisan fejlettebb, de ha nem hisztizik, ha nem viszonozzák a közeledését, akkor én csak összepuszilgatnám a helyedben, hogy mekkora szerencsém van, vegyes csoportba rakatnám majd oviban, és helyből utasítanék el mindenfajta vizsgálatot. Az átlagos gyerek magában van szívesen másfél-két évesen, és sokan még oviban és általánosban is ilyenek. Biztos nem raknám bölcsibe se az enyémet, ahol alig figyelnek rá és sok visszautasításban lenne része, ilyet gyereklélek nem nagyon tud kezelni, hogy egész nap csak elutasítás, nincs senki, akivel játszón. Gondozók beszélgetnek a padon és csak síró gyerekhez mennek oda(vagy várják, hogy odamenjen), bent megtartják a foglalkozást, de a szociális gyerek nem lesz kedvenc átlagos helyen. Mi váltottunk, következő helyen kedvenc lett és áradoztak róla, persze a hisztiket is látták, de legalább értékeltek minden más megmozdulást is. Emlékszem azt mesélték, hogy kibetűzte 3 évesen, hogy csoportnapló, és tudta, hogy c-s egy betű. Szerintem csak trükközött, leutánozta amit hallott, kitalálta, hogy oda van írva, de olyan büszke voltam. Játszótéren meg előző bölcsiben csak égett a fejem a sok üvöltéstől.

Beszóltak.

Ne haragudj, de még nem jutott eszedbe, hogy egy nagyobb gyerek nem azértvan a játszón, hogy a tiédet pesztrálja?

A kisfiam is ilyen volt, aki szimpatikus volt neki, ahhoz odament és megfogta a kezét, hogy játsszanak. Volt, aki vevő volt erre (többnyire nagyobb gyerekek), volt aki nem. Akivel nagyon jót játszott, azt a végén meg is ölelte.

Most ovis, nagyon szociális, mindenkivel kijön, ő az akit mindenki hív a szülinapi bulijába és a többiek messziről köszönnek neki, ha látják. Persze itt is voltak súrlódások, az elején szóltak az óvónők, hogy szóljunk rá, mert simogatja a többieket. Mint kiderült, vigasztalta őket… otthon ezt szokta meg, a rokonságban sajnos nincs hasonló gyerek, a felnőttektől meg ezt látta. Nem baj, elmagyaráztuk, hogy ezt nem mindenki szereti, megértette, azóta nincs baj. Nem tudom az iskolában milyen lesz majd…

Szóval csak azt tudom mondani, hogy ebben a korban még ez megy, aztán majd alakul. De tényleg próbáld neki elmagyarázni, hogy nem mindenki szereti, ha simogatják, megölelik.

Az én gyerekem sem szereti ha random gyerekek odamennek hozzá és megfogdossák, ölelgetik. Ettől függetlenül nagyon szociális, akit ismer ÉS kedvel, azzal játszik szépen. Ehhez azonban kell pár nap, hét, nem szereti ha rátapadnak idegenek. 2 évesen a játszótéren ahová rendszeresen ugyanazok járnak figyelik egymást a gyerekek, és előbb utóbb ha kedvelik egymást elkezdenek egymás mellett játszani, majd egymással is kapcsolatba lépnek. Nálunk is így volt, a kétévesek már várták egymást, tudták ki mikor jön, megvolt ki kivel játszik vagy nem játszik, kivel sétál kézenfogva. A nagyon is játszottak a kicsikkel simán, ha azok nem erőszakoskodtak, hanem szépen csak csatlakoztak.

Nálatok ilyen a gyerek, nehéz lesz, de ha mindig ugyanoda jártok, ugyanazokkal, előbb utóbb lesznek kispajtásai.

Az alapprobléma megmaradt, lett mindenféle diagnózisa, autizmus is, mindenki mást látott.

Jelenleg kitűnő tanuló és példás a magatartása, korábban sem a gyerekek gondolták különcnek, talán csak bölcsiben, amikor a többiek még nem voltak ilyen szinten szociálisan. Az aktívok/nyitottak szokták a csendeseket annak gondolni, az enyém sosem volt visszahúzódó, oviban kevés volt a csendes gyerek, általános suliban kb 6 csendes van a 24 gyerek közt. Volt, aki különcnek tartotta(felnőtt), most olyannal van, aki imádja, szigorú, kiabálós tanárnő, egymásra találtak a gyerekemmel.

Az egész életére ez jellemző, van, aki szerint szuper gyerek, más meg furcsának tartja, "túl soknak". Az auti diagnózistól még nem sikerült megszabadulni, hiába gondolja más, hogy nem auti, szóval a rendszerben így szerepel, de azon kívül, hogy nem fogja vissza magát új közegben, nem szégyellős, semmi gondja nincs. Oviban is közkedvelt gyerek volt(leginkább udvaron), és suliban is. Látom, hogy nincs benne olyan, mint bennem volt, hogy "jajj mit gondolnak mások, jajj mi lesz" meg szóval látom, hogy kicsit máshogy működik, de csak minimálisan. Inkább érzelemvezérelt, mint dilemmázós gyerek, ha be kellene katagorizálnom, keveset gondolkozik és mérlegel a tettei előtt, annak ellenére, hogy nagyon okos, egyből kifejezi az érzéseit, nagyon részletesen ki tudja fejteni, felvázolni az ok-okozati dolgokat is. Mindent kifelé él meg, esélytelen, hogy rejtett gondolatot találj benne, minden látszik az arcán/tettén/elmondja egyből, kifejezi az érzéseit túlságosan is, de már bőven mérsékelve van. Már ebben is egyre jobb, még csak alsós, szóval felnőtt szintet azért nem várok, de amíg a többi gyerek arcán nem látod, ha szomorú vagy boldog vagy mérges valami miatt, az enyémen látszik/hallatszik.

Nem, nem adhds, figyelemzavara sosem volt, ezért tud remekül teljesíteni suliban is. Ennek ellenére rárakták a kódot, majd levették 2 évre rá, ja bocs mégsem szöveggel.

Mostanában nagyon bírom a gyerek jellemét. Azt hiszem talán kicsit a gátlások, félelmek, szorongás hiányzik belőle, ami másokban megvan. Persze gátlásai neki is vannak, illetve nem menne csupaszon mások közé, meg ilyesmi, illetve már kicsinek se ült bele idegen ölébe vagy ment volna el vele, de a "finomhangolás" hiányzott csak, és talán ez hiányzik most is. Hogy kicsit dilemmázzon, kevésbé legyen biztos magában és inkább a másik érzéseire/gondolatmenetére koncentráljon, ne a sajátjára. De sokakat elragadott oviban is, meg most is a lelkesedése, energiája, elképzelései(játék és csínytevésötletek), szóval haverjai mindig voltak, leginkább udvaron, ahol több gyerek volt.

Nincs olyan kategória, amibe beleillik a furcsasága. Az étkezési izé is.. megevett 50 féle ételt például(összeírtam), de nem a főzelékeket amiket a bölcsiben/oviban adtak, ott csak ilyen tejbegrízt mondjuk meg a húsleves levét/répáját, egy két tésztát, szaftos rizst, párolt borsót, csokis piskótát, mákos gubát.. Szóval válogatott, de volt, amiket megevett, csak menzakaják nagy részét nem, ami úgy nézett ki, hogy bent nem eszik szinte semmit. Krémeket sem eszik kenyéren, illetve nem eszi a magvas kenyeret, szalámit, sonkát párizsit igen. Virslit, molnárkát, brióst, túróstáskát, lekváros levelet igen.

Nagyon sokáig tudnám írni, a válogatósságot pl rugalmatlanságnak vették, mint auti vonás, de azóta már rájöttem, hogy a látványosan autik(akár aspik is) sokkal válogatósabbak az enyémnél, és tök tipikus gyerek is válogatósabb. Mindegy.

Most ez van, mióta be tudott illeszkedni, jól teljesít és boldog, azóta nem érdekel semmilyen hülye diagnózis, amit kap. Ja és fizetős fejlesztés nélkül. Amiket csinálnak fejlesztés címen, korábban is unta és tök haszontalan. Mozgásban szuper(erre is kap fejlesztést, de elképesztően ügyes, pl 14 akármit szed össze, amíg más 8at, mindig jobb volt másoknál ebben) meg memóriáznak, társasoznak, beszélgetnek az érzéseikről auti fejlesztés címén, heti kétszer ebben is már oviban kimagasló volt.

Na mindegy tényleg. Szóval most tök jó minden, csak idő kellett neki. Nagyon bánom, hogy mindenféle hülye gyógyszert kipróbáltunk, mikor nem értettem egyet a diagnózisokkal, pár hétig szedte csak mindet, mindig amit javasoltak. A fejlesztéses dolgokat is bánom, nem vitték előre, és olyan gyerekek közé került, akiknek nagyobb szükségük volt rá, mint neki, nem akartam abban a közegben tudni(tsmt, hrg, szockom).

Lanyom is visszahuzodo volt,es nem szerette ha a homokozoban valaki melle ult jatszani.

Sot en sem szerettem ha eroszakosan fogdostak mas gyerekek.

Emlekszek egy esetre.egy kisfiucska lapatot nyujtott neki,ami tele volt homokkal.lanyom nem vette el tole,erre telibe az arcaba vagta a homokot belole...olyan 3 eves lehetett a kisfiu akkor.