Miért érzem úgy, hogy sok kisgyerekes anyuka a játszótéren idegesítő? Bennem a hiba?

Én elég utálatos vagyok ilyen szempontból, játszón se nagyon beszélgetek, legfeljebb ismerős anyukákkal, akikkel jóban vagyunk, de az is ritka. A gyerekekkel foglalkozom kizárólag.

Viszont látom ezeknek a kérdéseknek a jó oldalát, legalább nem a te dolgaidról kérdezgetnek, hanem általános dolgokat. Ezekkel a kérdésekkel még elvagyok, ha valaki felteszi, értékelem, hogy nem bizalmaskodni akar, meg úgy tenni, mintha barátok lennénk.

Játszótéren természetes, hogy beszélgetnek az anyukák és az is, hogy a gyerekekről. Én szeretem ezeket a beszélgetéseket, már második gyerekkel járunk ugyanarra a játszótérre. Persze időközben a társaság kicserélődött ahogy nőnek a gyerekek. Szerencsére itt elég normális szülők vannak, de ha ennyire szarul érezném magam más szülők társaságában, nem hordanám oda a gyerekeket minden nap.

Amúgy én mindkét oldalt megtapasztaltam, mert az első gyerekem jóval hamarabb kezdett beszélni, mint a többi és mindenki kikerekedett szemekkel nézett, hogy miket mond már és milyen korán (sose dicsekedtem, csak hát a gyerek hozta a formáját és be sem állt a szája). A második pedig problémás és naaaagyon le van maradva a kortársaihoz képest beszédfejlődésben. 18 hónapos és 2 hete kezdett el egyáltalán gagyogni úgy, ahogyan már babák 1 évvel korábban...

De itt szerencsére nem nagyon futottam bele ilyen összehasonlítgatásokba egyik irányban sem egyelőre.

Mondjuk lehet csak simán kommunikálni szeretnének,és semmi hátsó szándék sincs benne?Mert lehet egy játszótéren a gyerekkel kapcsolatos téma a legkézenfekvőbb?Miért kell minden közeledést, kérdést támadásnak/nyomulásnak/provokációnak venni?Ha nem akarsz beszélgetni, kapcsolatot építeni,miért nem mondod meg?Miért kell puffogni magadban?

Ennyire egyszerű:

Ismeretlen anyuka:

-jaj ,de cuki a kislányod,beszél már?

Te:

-ne haragudj, nem szeretnék beszélgetni/ismerkedni/nincs közöd hozzá, játszani jöttünk.Köszi ,hogy megérted.

Azért nem tudod lazán kezelni, mert magadra veszed, személyeskedésnek, az életedben turkálásnak, számonkérésnek veszed.Pedig simán csak nem akarnak bambán melletted ülni,igazából nem érdekli őket, amit mondasz, bármit mondhatnál.Én nem is értem, hogy miért esik rosszul neked,egy ilyen kérdésre válaszolni, hogy beszél e a gyereked?Főleg,hogy beszél.Ha nem beszélne, vagy nem csinálna valamit, és rákérdeznek,azt vajon az anyaságod elleni támadásnak veszed?vagy félsz,hogy a gyereket tekintik kevesebbnek?

A játszóteres anyuka, amint kilép a játszótérről, már nem emlékszik,hogy mit beszélt veled.

A világ nem az ellenséged.