Milyen okok vezetnek oda, hogy a gyerek rendkívül visszahúzódó/szociális fóbiás lesz?

Nem feltetlen nevelesi hiba. Siman lehet h neked ilyen a szemelyiseged

Menj el szakemberhez ha zavar es deritsd ki

Nem feltétlen nevelési hiba, te érzékenyebben reagálsz és bizonytalanabb vagy, túlérzékeny.. ilyen idegrendszerrel születtél. Gondolj bele mennyi szülő csinálhatta azt, amit a tieid, tök más hatást kiváltva. Nekem pl hangos, odacsapós, megalázós, hanyagolós szüleim voltak és erősen szorongtam, tesóm meg a kb gátlástalan, gyereknek is hangos és pörgős és gondolkodásmentes tettek jellemezték.

A gyerekem szokott babázni egy 3 éves kislánnyal, aki megszólalni sem mer. A szülei folyton a fenekében vannak és minden megmozdulására reagálnak, így a szülei nélkül még nem játszott senkivel ketten, hogy pl leült volna a padra valamelyik és hagyta volna a gyereket kezelni bármilyen helyzetet. Ami egyébként tök jó, én imádom, hogy törődnek vele, én is ilyen voltam, az én gyerekem meg ment, mint a bolondgomba és megszólított idegeneket és egyből barátkozott volna, úgy kellett loholnom utána és mondani, hogy ne öleld meg ne fogd meg, nem baj, ha nem játszik veled, most egyedül szeretne játszani..

Minden gyerek eltérően(idegrendszere és saját tapasztalatai, képességei alapján) mást szűr le/máshogy érinti ugyanaz a történés, ezért nem is számít, hogyan neveled. Nem a szüleid tettek ilyenné, az idegrendszered így reagált a téged ért hatásokra. Te ilyen lettél ebben a környezetben és ne stresszelj miatta, belőled nem lesz még egy, a gyereked másik lény és lehet tőled halál ellentétes személyiség. Még gátlástalan, szociopata gyilkos is, aki hírből sem ismeri a szorongást/visszahúzódó természetet. Tök random a leosztás és az, hogy ki mit tanul/hogy reagál az őket ért hatásokra. Tudod van az üss vagy fuss reakció stressznél, na van, aki üt, van, aki fut, van, aki lefagy. Pedig ugyanaz érte. Az embertől függ.

Én elengedném a szüleim hibásak dolgot, majdnem mindenkinek szr szülei voltak 20 felett, nemrég jött csak ez a mozgalom, hogy legyünk jobb szülők. Talán itt kevesebb gondot okozunk, bár az én lelkesedésem a gyerekem olyan 6 éves korában alábbhagyott.

Apám borzalmasan antiszoc, én is kicsit az vagyok, miért csodálkoznék, hogy a gyerekeim se arconpörgős partiarcok?

Ha felismerted, tudsz kicsit lazítani magadon, de az alaptermészeted adott, nem feltétlenül "elrontás" következménye.

Szia. Én is ilyesmi vagyok, általában ver a víz ha új emberek közé kell menjek, sőt azért a férjem baráti körében is előfordul ha van összejövetel hogy izgulok előtte hogy sok ember lesz, pedig ismerem őket ezer éve. Ráadásul csendes megfigyelő is vagyok de ha valaki beszélgetést kezdemenyez velem akkor nagyon jól el tudok vele beszélgetni.

De tipikusan izgulok telefonhívás előtt vagy ha le kell szólítani egy idegen embert stb. Szégyenlős vagyok, meg tipik egyedül jobban szeretek lenni stb. Hál istennek találtam magam mellé egy olyan embert aki teljesen az ellentétem nagyon szereti a társasági életet stb stb és így pont jó mert mindenhová "magával' ránt nem hagy befásulni a 4 fal közé.

Én ettől független vállaltam gyereket, most vagyok várandós és abban bízok hogy miatta kicsit nyitottabb és bátrabb leszek. De én is úgy akarom nevelni hogy merjen kiállni magáért ne legyen félénk.

Egyébként nekem rendes normális gyerekkorom volt, anyám is egy olyan ember mint a férjem hogy képes bárkivel bármiről bárhol beszélni én mégis ilyen vagyok. :)

Ez személyiség függő nem nevelés. Mi hárman vagyunk testvérek. Ugyanazon szülők ugyanazon elvek nevelés. Az egyik bátyám mindig rosszaságokat csinált. Pl ellopott egy motort tini korában, mert a haverjai rávették.

Őt mindig könnyen irányototta a haveri nem mered mentalitás. Imád a középpontban lenni.

Míg a másik bátyám meg én nem vagyunk ilyenek. Visszahúzódó és nehezen menyíló és barátkozó típusok vagyunk mindig ilyenek voltunk.

Ez annyira személyiség függő. Egyik barátnőmnek egy testvére van. Szintén ugyanazon szülök ugyanazon elvek. A nővére drogos, alkoholista és megszánolni nem lehet hányszor volt elvonón. Ő pedig inni is alig iszik. 3 év van köztük.

Persze számit bizonyos tekintetben a nevelés. Pl nyilván ha bántalmaznak valakit a szülei az más. Én azt az esetet ecseteltem amikor normàlis átlagos családról van szó ahol nincs kirívó nevelési baj mint pl a bántalmazás.

Kedves Kérdező!

Én egész életemben zárkózott ,szorongó voltam(de bárhol elbeszélgetek bárkivel utcán/boltba/buszon/játszótéren/munkahelyen,de részemről ennyi),igazi barátaim sosem voltak,most sincsenek.Mindig úgy gondoltam, hogy egészen biztosan velem van a hiba,hisz mindenhol az látszik, hogy az embereknek rengeteg féle kapcsolatai vannak,és a környezetem is ezt nyomatta állandóan, hogy márpedig barátkozni kell,ez alap.És egy szorongó selejtnek éreztem magam,hogy én nem tudok barátkozni,kapcsolatokat építeni,és ettől még jobban szorongtam.

Aztán felnőttem, lett gyerekem, és a gyerekemnek lett autista,és adhd kivizsgálása,és eközben kiderült,hogy én is ADHD-s vagyok, és valószínűleg az aspergeres is.Egy hatalmas teher esett le rólam,mert rájöttem, hogy egy csomó mindent nem azért cse...sztem el,mert selejtes vagyok, hanem máshogy működik az agyam.És hogy teljesen JÓ ha nekem nincsenek barátaim,mert NEKEM így jó.Attól mert más szeret zsongani, nem ez az alap.Anyám pl társ és emberfüggő,és megállás nélkül beszél,szerintem levegőt sem vesz közben.Én pedig a csöndet szeretem.Illetve ahhoz is kb 35 évet kellett élnem,mikor pont lesza...rtam,ki mit gondol rólam, és elengedtem más elvárásait.Nem szeretem a nagy családi(és semmilyen) rendezvényeket sem,mert nekem nincs igényem ilyesmire,és nem az emberek,kapcsolatok miatt szorongok már,elengedtem .