Valamit nagyon elrontottam/rontottunk. Hogy hozhatnám helyre?

Nem csináltatok semmit rosszul,gyereket neveltek ennyi az egész.Ne legyen bűntudatod a gyerkőc önálló emberke,saját természettel és akarattal nem kiskutya aki ha idomítva van akkor mindig szót fogad a gazdáinak.:)

Fog még kacifántosabb is lenni a helyzet később.:)

2 évesen semmibe vesz??:)) Dackorszak+szelektív hallás. Továbbra se kiabáljatok vele, inkább adjatok választási lehetőséget neki. "Most a könyvet szeretnéd nézegetni vagy a kisautóval játszunk?" pl.

Önállóságra törekszik a maga módján, és azt/úgy akarja megvalósítani , amint ő gondolja ....viszont a választási lehetőséggel érezheti úgy, hogy ő dönt valami fontosról, és választ ad. Utána már a kéréseket is jobban teljesítheti. Egy próbát megér!:)

ismerős az lrzés, imserős a helyzet, csak nálunk már 1 éve tart és lassan a kicsinél is elkeződik :)

szerintem semmit nem rontottatok el, türelem és kitartás. Nekem sem mindig sikerül, de amikor a lányom azt játsza, hogy kiabál a babájával, akkor mindig nagyon megfogadom, hogy többet nem tud annyira kihozni a sodromból, hogy hangosan szóljak neki. De persze ez sem mindig sikerül. Körforgás. Ne vedd túlzottan a szívedre és ne hidd el, hogy másoknak tengernyi türelmük van...