Tapasztalt anyukák ezt hogy kezeljem?

Ne kezeld sehogy. 23 hónaposan nem tudsz vele semmit sem csinálni, pontosabban minél jobban rágörcsölsz annál jobban ellenáll. Most még három-négy hónapig ez lesz. Aztán hirtelen fordul a kocka és minden kisimul...

Szerintem...

Már bocs de ha nem foglalkozol vele akkori ilyen marad.

Igen is KELL vele FOGLALKOZNI. Ha üt, dob megfogod a kezét szépen es elmondod nem szabad. Ha kell napjában százszor.

első válaszoló voltam

Tapasztalatból írtam a szülinapja előtt egy hónappal ő is megőrült (totorzékolás, ütögetés, NEM szó hajtogatása...hiába csináltunk bármit semmi nem segített. Aztán három hónap múlva hirtelen magától minden megszűnt.

Hiába mondogattuk neki, hogy mit ne csináljon, vagy mit hogyan csináljon etc...nem segített. Amikor nem mondogattuk már, akkor magától megoldódott és újra "jókisfiú" lett.

Én úgy kezelném, hogy ha az első tiltást követően makacsul csak rosszalkodik, akkor elterelném a figyelmét más dolog felé, egy játékkal, vagy bármi mással. Ha mérgesen tiltunk, akkor ő is mérgesen fog reagálni. El kell mondani neki, hogy ezt nem szabad, de szelíden, és máris más irányba kell terelni a figyelmét. Ha dacot váltunk ki belőle, tovább fog megmaradni ez a rossz tulajdonsága.

Ilyen pici gyerek általában mindent ledob, ezzel is ismerkedik a tárgyak tulajdonságaival. Előbb-utóbb megtanulja, hogy van, ami eltörik, és hogy mi az, amit nem vehet a kezébe. De eleinte inkább el kell pakolni az érzékenyebb tárgyakat.

Egy dolog biztos, az agresszív rászólás agresszivitást fog kiváltani a gyerekből is.

Szigorú rászólással. Igen itt a szigorún van a hangsúly.

És mondom neki, hogy ha ez nem segít akkor büntetés. Általában játékát szoktam elvenni és kidobni a kukába, de már volt tv és csoki büntetés is. Bármi amiről tudod, hogy ő nagyon szereti.

aug 4. , 18.22 -es mellett kiállok, vele értek egyet. Kisgyermekneveléssel foglalkozó szakember vagyok.

Nem véletlen, hogy a büntetés nem használ, sőt... hosszú távon inkább árt, ha 4 év alattival szemben tesszük. (4 év feletti gyermek esetén is csak olykor és csak ignorálását -ideiglenes figyelemmegvonást- tartom megfelelőnek, de csak 4 év felettiek esetén). A bizonyos hozzászólás többi része is stimm, arra nézve, mi a megfelelő hozzáállás a felnőtt részéről.

Dackorszakban van a gyermek, feltétlen meg kell élnie az én-tudata maradéktalan kialakulásához. Adott helyzetben szelíden meg kell fogni a kis pracliját és elmondani neki, hogy nem szabad -majd másfelé, valami (egyéb) hasznos felé irányítani figyelmét-, és a szelíd, de határozott "nem szabad" jelzés hatására idővel saját maga fogja vissza saját karját, és mondani fogja: "nem szabad" és nem is teszi meg, ha szelíden, de határozottan ugyanígy állt hozzá rendszeresen a szülője, nevelője. Amíg nem teszi, addig nekünk kell a veszélyes helyzeteket megakadályozni preventíve is (elpakolni a veszélyes tárgyakat előre, stb), és közbeavatkozva is ,de minden más dühkitörését javaslom szeretetteli figyelemmel végigkövetni és jelen lenni, amikor van energiája, ideje rá a szülőnek, nevelőnek. (Legkésőbb 3 és fél, 4 éves korra elmúlik a dackorszak).

_ J A V Í T O K ! :

"Amíg nem teszi, addig nekünk kell a veszélyes helyzeteket megakadályozni [...]"

_ HELYETT:

Amíg jellemző, hogy indulatos, addig nekünk kell a veszélyes helyzeteket megakadályozni [...]