Tapasztalt anyukák ezt hogy kezeljem?

15.51-es vagyok

[link]

a keresőbe be lehet írni a kulcsszót és tudsz rá keresni a problémákra.nagyon hasznosak a kérdések is és a válaszok is.

Előzőre:

18.51 akart lenni, gondolom, nem 15.51, remélem, mindenki kikövetkeztette.

Tudomásul veszem meglátásod -ha nem is teljesen értek egyet veled-, azonban hozzáteszem: szakember és szakember között is vannak nézetkülönbségek (és egyezések), tehát senki szava nem szentírás. Tisztelem, kedvelem Ranschburg Jenőt, de pl. egyik beírását olvasva egy tényező esetén pontosítom őt mint saját meglátás és tapasztalat (ettől még tisztelem az ő tudását, véleményét) :

Úgy tapasztalom és vélem -nem egyedi a meglátásom-, általában NEM használ ovisoknál és kisebbeknél, ha UTÓLAG beszéljük meg vele a történteket, pl. hogy "emlékszel? ...tegnap megütötted Pistikét , az fáj neki, nem jó dolog, ne tedd" - ez eddig rendben is lenne, ha akkor , amikor megütötte Pistikét Gézuka, AZON PERCEKBEN kapna kedves, szelíd, segítő magyarázatot a nevelőtől, szülőtől Gézuka.

Egyébként csak korrekcióként írtam ezt, alapvetően rengeteg hasznos tanáccsal szolgál Ranschurg úr, egyik általam elismert szakember.

(Szerény személyem egy jóval kisebb tapasztalattal és elmélettel bíró szakember.)

Előző vagyok: amiben még nem értek egyet Ranschurg úrral, az a 4 év alattiak ignorálása (ideiglenes figyelemmegvonás, pl. a szülő úgy tesz, mint nem venné észre gyermekét).

Tapasztalatom, meglátásom: 4 év alatti gyermek különösen kiszolgáltatott és nincs kellő képessége indulatait kezelni, megfelelő mederbe terelni, ezért inkább -lehetőségtől függően- mind több ilyen esetben kövessük végig dühkitöréseit, indulatai megnyilvánulását szeretetteli figyelemmel, megérteni vágyással, de persze a veszélyes helyzeteket akadályozva (pl. kezecskéjét meg kell fogni, elmagyarázni az okot, amikor ütni akar másokat, vagy MEGdobni valakit, állatot, embert; azonban engedni kell, ha biztosra vehető, hogy senkit nem ér és semmi kárt nem okoz az eldobandó tárgy).

Az ignorálásnak 4 éves kortól van helye és értelme OLYKOR, INDOKOLT ESETBEN. Azonban az annál kisebbek esetén ideiglenes az eredmény, viszont kárt okozhatunk pszichés fejlődésében általa.

Nálunk most az a "módi", hogy ha neki áll hisztizni akkor visít, és meg megkérem hogy hangosabban mert nem hallja a pajtása... Annyira belemelegszik a visításba, hogy teljesen elfelejti gazemberkedett, és hogy rászóltam, kétszer elég rászólni és abba is hagyja.

Mondjuk nálunk akkut tesó féltékenység és erős dacckorszak van, néha drasztikus módon kell fellépni. Kapott már vizet a nyakába, állt sarokban, "kivisította a hangját", zártam már ki az udvarra(felügyelet alatt volt, sarat dobálta be a porszívó elé), nem szóltam hozzá.

Elég hajmeresztő dolgokra képes:( Fejest ugrani a radiátorra és társai:S

Lanfear válaszára

De jó, hogy elfelejtettem már milyen is volt az a bizonyos két éves dackorszak!!!!

Nálunk is voltak ilyenek, sőt.... :(

De varázsütésre nyomtalanul eltűnt minden :))

Nem is értem miért mondják, hogy minél nagyobb lesz, annál nehezebb a gyerekkel. Nálunk ez pont nem igaz. Tizedannyira sem nehéz, mint a két éves dackorszakban volt...