"A gyereket verni szabad, de csak dühből. " Mi a véleményetek?

Én 1,5 évvel vagyok idősebb az öcsémnél. Nem mondom, hogy nem lettem elnadrágolva jópárszor. Mondjuk tény, hogy indok nélkül soha! :) Nem lettem lelki sérült, viszont miután anyám nyomatékot is adott néha a haragjának, ezért jobban is tudott minket fegyelmezni, mint apám, akit nem vettünk soha komolyan.. :)

Én még nem ütöttem rá a gyerekemre, igaz, ő egyke (3 éves) és nem bánt senkit :)

Szerintem nem.

Én nekem erről az a véleményem, hogy néha jót is tesz. Mármint nálunk mikor kicsik voltunk többféle nevelési módszert kipróbáltak anno szüleim. /volt hogy felpofoztak/ De én ettől nem utáltam meg őket. Amikor bajom van velük teljesen más oknál kifolyólag.

Viszont vannak olyan gyerekek /mikor 6-8 éves voltam már akkor isa voltak oszt.társakkal problémáim/, hogy szüleik nem még az hogy nem nevelték kicsiként / se egy pofont se semmit nem kaptak büntiként/ és eléggé elcs*szettek lettek. Mármint volt olyan akire magasan tettek a szülei és sok probléma is volt vele meg még mindig rugdossák kifele mindenhonnan.

A nevelésre meg egy ötletem van. Rászólsz, hogy xy hagyd abba mert megyünk a sarokba / vagy nem tudom bünti szék ha van lépcsőtők akkor a büntifokra/ ha nem hagyja abba akkor oda ülteted a sarokba egy ideig / ha sir ne menj oda ne vigasztald/ aztán ha lenyugszik / mondjuk 1 1 1/2 perc után/ odamész elmondod neki hogy miért ültetted oda és megkéred hogy kérjen bocsánatot ha ezt elbohockodja tovább ül ott...

és a sarok az annyival jobb hogy ha pl. vendégségbe vagytok és ott csinál valamit akkor lehet mondani neki hogy itt is van sarok...

Semmi nem történik,ha egyszer adsz a gyereknek egy taslit indulatból,de ez nem jelenti azt ,hogy normális ha rendszeresen előfordul.kicsit olyan ez a kérdésed,mintha "igazolást" keresnél arra,hogy mások is zöld utat adnak neked a pofozkodáshoz..A lelkiismeret elég jó tanácsadó,hidd el,ami után szarul érzed magad azt szarul is cisnáltad.

Te vagy a felnőtt,neked kell példát mutatni a gyerekeidnek,ha te erőszakra erőszakkal reagálsz,az nem lesz célravezető ,egy idő után azt éred el ezekkel a pofonokkal,hogy a lányod néhány év mulva már csak képen fog röhögni,és elveszti a bizalmát feléd,mert tudni fogja,hogy nem birsz uralkodni az indulataidon és nem mond majd el neked semmit.

"ilyenkor nem mindig birom megállni" ebből arra következtetek,hogy nem 1-2 szer szakad el a cérna ennyire,hanem rendszeresen,ez mindneképp rossz,tudatositsd magadban és tegyél ellene. Neked legyen több eszed,te vagy a felnőtt,tudom nehéz. Számolj el tizig,vagy menj be a fürdőbe mosd meg az arcod,ordits egy nagyot,szivj el egy cigit (ezt nem ajánlom,de a pofozkodánál még mindig jobb) és utána cselekedj.

Remélem nem haragszol meg ,nem sértő szándékkal irtam a hozzászólást.

igen,azt én is olvastam már,és valamilyen szintem egyet kell hogy értsek,mi is emberből vagyunk,és bizony ahogy a kicsiknél, nálunk is elszakad a cérna,de amikor direkt verjük a gyereket,kimegyek a konyhába a fakanálért,vagy elmegyek egy botért,ez már nekem erőszak.egyik se helyes!

De talán elfogadhatóbb ha hirtelen felindulásból tesszük ezt,és tanulunk belőle,mert lehet és kell is belőle tanulni.

Én azt gondolom, hogy a fenti idézet és az utána következő okfejtés akkor igaz, ha az említett egy-egy pofon nagyon-nagyon ritkán fordul elő. Ha rendszeresen "elszakad a cérna", az nagyon nem jó! Akkor a gyerek is azt tanulja meg belőle, hogy az indulatainkon nem kell uralkodni.

Szóval a lényeg: nem baj, ha néha "elszakad a cérna", amíg ez nem fordul elő rendszeresen.

Nálam is van, hogy 1-2X elszakad a cérna. 4 éves a lányom, de meg tudom számolni, hogy hányszor kapott a fenekére. Én is nagyon-nagyon ritkán kaptam fülest anyutól (kamasz koromban) de azokra mindre emlékszem. Azzal én sem értek egyet, hogy otthon ahol senki nem látja megverem a gyereket, mert rossz volt kint. Azzal sem aki állandóan veri, de nagy-nagy ritkán 1-2 fenékre csapás belefér. Nálam pl 1x akkor szakadt el a cérna amikor a nagylányom már vagy 1.5 hete folyamatosan rossz volt, szemtelenkedett, nem fogadott szót, direkt máshogy csinált mindent. Nem akartam folyamatosan fenyegetni (mese és egyéb megvonással, nem használt ha beszéltem vele, ha nem vettem tudomást a hisztijéről, nem használt semmi) aztán egyszer amikor különösen rossz volt rácsaptam a fenekére. Iszonyatosan meglepődött és onnan jó volt egy jó darabig :) Persze amikor nekiállt újból rosszalkodni nem ütöttem meg megint, de elég volt csúnyán ránéznem és már abba is hagyta.

És nem nem voltam büszke magamra, iszonyatosan éreztem magam, mert megfogadtam, hogy soha nem ütöm meg, de nem akarom állandóan zsarolni sem és feleslegesen a számat tépni, úgy hogy látom ott sem van lélekben.

szerintem is ez olyan ellentmondásos, hogy ne bántsa a tesót, nem értette meg erre kap egy pofont :S

nekem ez az az üzenet, hogy bántsd a tesót ha elszakad a cérna és túlpörögsz :S

igaz én nagyon szélsőségesen gondolkodom. engem sokat vertek gyerekkoromban, én nem ütöm meg a gyerekemet soha. szerencsére nem szakad el a cérna, tudok uralkodni magamon és mindig találok más büntetést. nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel ha azért kevernék le neki egyet mert besokalltam :(