Milyen anya lett belőlem? Elítélendő?
Van egy 20 hónapos kislányom, és 24 hetes terhes vagyok a kistesóval.
A kislányommal vannak a problémák.Röviden jellemzem őt.Pár hónapos korától fogva nagyon anyás, igényli, hogy mindig mellette legyek,vagy legalábbis mindig egy légtérben.Soha nem játszott el egyedül, ha már kiléptem a szobából és nem látott sírt.
Mindig próbáltam az ő érdekeit szem előtt tartani, a lehetőségekhez mérten mindent megtettem érte.Nem is esett nehezemre,bár megvallom nehéz volt(és a mai napig)nehéz úgy főzni,házimunkázni,hogy ő már este elaludt, és hulla fáradt vagyok.De mindig örömet okozott, hogy vele tölthetek minden percet.
Ahogy teltek a hónapok ez a tulajdonsága megmaradt, sőt egyre csak rosszabb lett.Mára már az a felállás, hogy csak neki lehet akarata,és nekem folyton csak az ő kérését kell teljesítenem.Már nem érzem magam független embernek, akinek szintén lehetnek saját igényei.És itt jön az, hogy kezdem azt érezni, ami egy anyához nem méltó:
Gyermekemmel már nem merek ki mozdulni sem itthonról, mindenhol szégyenbe hoz.Egyfolytában az utcán is lefekszik a földre hisztizni, amint bármilyen kérését 5 másodpercen belül nem teljesítem.Boltba pedig már végképp be se merek menni vele mert végigüvölti a bevásárlást.
Nagyon gyakran mindent akaratosan, és nyüszítve kér.
Mindemellett úgy érzem csak küzdés vele az élet, mindenért harcolok vele.Hogy egyen rendesen, hogy feltudjam öltöztetni,hogy be tudjam pelenkázni, semmit nem tudunk zökkenőmentesen véghez vinni.De mindezt hosszú oldalakon keresztül ragozhatnám...
Mostanra betelt a pohár úgy érzem elég.Amilyen a mosdó olyan a törölköző.Bármit kérek, sohasem teljesíti.Hát kérheti ő is, hogy menjünk sétálni, vagy játszak vele én sem fogom mindig megtenni amit kér.Önzőbb leszek, most már a saját érdekeimet is nézni fogom.Szigorúra veszem a nevelését.Nem engedem, hogy engem megfosszon mindentől, nekem is kijár hogy kicsit élvezzem az életet.
Fogalmam sincs hogyan lett ilyen a lányom, mindig ő állt az első helyen, de arra ügyeltem, hogy ne kényeztessem el.Mit rontottam el?Most is ráncigál, fel akar állítani a számítógéptől, de nem hagyom.Már ott tartok nem érdekel ha sírni fog.Ha leakarok pihenni igen is lepihenek.Ha főznöm kell akkor igenis megfőzök, már egyre jobban hidegen hagy a nyavalygása.Egyre jobban érdektelenné válok.De szabad-e így viselkedni egy anyának?Köszönök minden negatív,és pozitív hozzászólást is!
válasza:Kedves kérdező, az én kislányom most 2 éves és benne vagyunk a dackorszakban. A nagy igazság az, hogy csak akkor tudod élvezni az életet a gyermekeddel együtt ha megtanítod a határokra. Akármennyire is szereti az ember a gyerekét, ha az egész nap ordít, csapkod, semmiben nem fogad szót stb akkor nem öröm hanem kínszenvedés az egész...tökéletes gyerek vagy anyuka nincsen, és ne aggódj mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai, időszakai.
Hidd el attól nem leszel rossz anya hogy határt szabsz a gyermekednek és olykor hagyod ordítani. Egy gyerek akkor fejlődik egészségesen és akkor lesz kiegyensúlyozott ha a szülei meghatározzák számára a határokat. És igen a következetesség nagyon fontos, ha egyszer mondtál neki valamit akkor ahhoz tartsd magad. Nagyon fontos hogy határozottan mondjuk ha azt akarjuk hogy komolyan gondolja. A gyerek feje felett vagy a hátának fölösleges magyaárzni főleg kiabálni mert semmit nem használ. Le kell hajolni vagy gugolni és a szemébe mondani a tényeket.
Nálunk a sarokba állítás (kb 2 percre) nagyon bevállt. Ha figyelmeztetés után sem hagy abba valamit akkor megy a sarokba. Az eljén kifutott a sarokból azt hitte hogy nem komoly stb de mindíg visszaraktam. Mostanra már egyből tudja mi van és meg semm moccan. Ha játszótéren boltban vagy akárhol máshol rosszalkodik ott is beállítom valahova. Utána bocsánatot kér és a legtöbb esetben nem csinálja azt ismét amiért büntetésben volt. Ha a gyermeked rájött hogy sírással és ordítással befolyásolni tudja a dolgokat, akkor mostmár csak úgy tudod leszoktatni róla, vagy legalábbis csökkenteni az ordítós eseteket hogyha tartod magad és ha kell akkor hagyod hogy jól kiordítsa magát és lássa nem ér el vele semmit mert utána mentek és csináljátok amit megmondtál (pl a vásárlás) Vagy ha nem akarsz valamit adni neki, vagy menni ahova hiv mert már foglalkoztál vele és föznöd kell stb akkor megmondod neki hogy most keresen valamit amivel szeret játszani te meg fözöll. Ha ordit akkor is fözöl és nem foglalkozol vele, ha cibál vagy netán ütöget akkor meg megy a sarokba.
Nem egyszerű a gyerekneveleés, sokszor nem lehet zsigerből megoldani a helyzeteket csak rákészüléssel, átgondolással.
Az tény viszont hogy egy gyerek figyelem és szeretetigényének tökéletes kielégítése nélkül nem igazán várhatjuk el hogy bármiben is "jól" viselkedjen.
Nekem nagyon sokat segítettek ezek a könyvek:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!