Mennyire normális az ha súlyos betegségen esett át egy gyermek és az anyukája még egy év múlva is rendkívüli módon aggodik miatta, pánikol, félti rettenetesen?

A családom szerint rég meg kellett volna nyugodnom.A diagnózis amikkel szembesülni kellett tavaly krónikus izületi gyulladás,amiből úgy tűnt semmilyen gyógyszer nem hozza már ki,csak hónapok múlva nagy adag szteroiddal kezdett el javulni,az autoimmun betegsége miatt olyan magas fehérvérsejtszáma volt,hogy a háziorvos mondogatta,hogy jaj csak nehogy leukámia legyen,két hétig míg nem lehettet megismételni a vérvételt állandóan ezzel ijesztgetett.Hónapokig nem aludtam akkoriban sírtam,zokogtam éjszakánként,hogy Istenem ne vedd el a gyerekemet,ne legyen mozgássérült.

Azóta folyton kontrollra járunk,az immunológus nem akar jóslásokba bonyolódni,hogy később mire lehet számítani,de azt mondja reménykedjünk,hogy nem lesz súlyos a későbbiekben a gyermek állapota,jelenleg is szeteroiddal van viszonylag jól,most "csak" a megmagyarázhatatlan belázasodások és nyálkahártyafekélyek vannak jelen a betegség tüneteként.