Szerintetek az kóros (és magamon kéne változtatnom) vagy normális hogy 2 és 4 éves gyerekeimet nem merem másra hagyni?
Nincsenek nagyszülők, a férjem egészségügyben dolgozik és egy kedves ápolónő ismerőse (aki többszörös anyuka, mostmár nagymama is) vigyázna a gyerekekre ( a férjem megbeszélte vele) nyilván nem ingyen, de nem ez a fő bajom. Hanem egyszerűen nem bírom magam rávenni, rosszul vagyok ha csak belegondolok mi minden történhet. A férjem szerint ez már beteges, és hogy szükségünk lenne rá hogy kicsit kettesben legyünk (amiben igaza van) és vágyom is rá meg egy kis nyugira csendre hogy nem fél percenként azt lesem mikor melyik mit csinál, hova rohangál el, mit önt magára stb. Kivagyok idegileg én is mert soha egyetlen percre nem voltak még nélkülem (azaz a fiam igen, mert ő egy éve ovis), és hát ki vagyok fáradva.
Szóval velem van a baj??
válasza:Kórosnak nem nevezném, de normálisnak sem, szerintem egy többszörös anyukára, akit ismertek (és aki ráadásul ápolónő!), nyugodtan rá lehet bízni. Te is beismerted, hogy szükségetek lenne rá, hogy kettesben legyetek.
Ideje kicsit lazítani.
válasza:de mi van ha a gyerekeimnek rosszul esik ez? Sose hagytam ott őket, mi van ha nem szimpi nekik a néni (bár barátkozós gyerekek, épp az a baj amúgy hogy bárkivel elmennének, sose sírtak még idegentől).
És mások véleménye is zavar legtöbb ember ezt úgy tekinti mint valami borzalmat hogy bébiszitterre lettek bízva a szegény gyerekek..
válasza:Négy év alatt két teljes bevásárlás, te aztán tudsz élni!! :o))
Először úgy találkozzanak a nővel, hogy te is otthon maradsz velük. Látni fogod, hogy kedvelik-e egymást, és nekik sem lesz az az érzésük, hogy egy vadidegenre vannak otthagyva. Másodjára mondd el, hogy ma jön MAnci néni, ő fog vigyázni rátok, mert Anya meg Apa elmegy szórakozni/akárhova. Lehet, hogy sírni fognak, de minél tovább halogatod ezt, annál rosszabb lesz.
válasza:" négy év alatt 2 bevásárlás" :DDD Tudom hogy furin hangzik...így belegondolva tényleg az, de mindig csak várom és várom hátha elmúlik belőlem ez az érzés hogy olyan kicsik még és nem akarom elhagyni őket (tudom ez nem elhagyás) szegény férjemnek is évek óta mondom hogy na még egy kicsit várjuk mert most még szopik aztán mikor már nem szopiztak akkor jaj most még olyan kicsik, várjuk meg míg beszélni tudnak, na mostmár tudnak beszélni mégis még mindig nem bírom rávenni magam...
Amit írsz hogy elmegyek és sírnak utánam na ettől meg most ki is rázott még a hideg is...
Nem tartottam tőle mert irtó szimpi volt nekem is mindkét óvónő és úgy álltak a gyerekemhez minden szempontból ahogy én azt elképzeltem. Mintha az én meghosszabbításaim lennének, olyanok. Irtó kedvesek, de nem gyenge kezűek szóval vannak náluk szabályok, de nagyon szeretik a gyerekemet.
És rengeteget fejlődött mióta ovis szóval annak jó hozadékát látom! És mivel nem sírt sose hogy nem akar menni így nem érzem hogy rosszat tettem volna neki.
válasza: válasza:És ne foglalkozz azzal, mások mit gondolnak a bébiszitteres dologról vagy akármiről. Van aki ezt gondolja róla, van aki azt - mint mindenről. De szerencsére nem egymás életét szervezzük, hanem mindenki a sajátját. Neked is van véleményed mások dolgairól, mégse akarsz döntéseket hozni helyettük.
Nyilvánvalóan ideje (lett volna már korábban is), hogy megtedd ezt a lépést. Nem kell ezen annyit gondolkodni, nem egy emberevő krokodilra bízod rá őket és nem életük hátralévő részére (ami emberevő krokodil esetén például nem is lenne olyan hosszú idő:o)) Bocsánat
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!