Üdvözletem! Nekünk sajnos nemjó a kapcsolatunk, mivelmegcsalt a feleségem! így válunk! Van egy 5 éves fiunk! Ő elmegy aztmondja viszi a gyereket is! Én mondtam, hogy szósem lehet róla! Fiamnakk itt az othona! Kihez ítéli ilyenkor a bíróság?

Esetleg valami olyan megoldást nem lehet, hogy felesbe legyen a gyerek nálatok? Bár igaz ovi miatt, iskola miatt majd nem lesz ez jó. De esetleg a szüneteket feloszthatnátok, vagy beoszthatnátok, hogy te is többet tudj a hétvégéken kívül lenni a gyerekkel. Mindenképpen próbálj a feleségeddel békésen beszélni, nem beszélni a megcsalásról a sérelmekről. Fontos, hogy csak a gyerek érdekeit tartsátok szem előtt. Meg ha békésen közeledsz felé és addig szeretett és tisztelt, valamint fontos neki a kicsi, akkor hidd el, hogy másképp fog a témához hozzáállni. Lehet nem engedi hozzád, ami elhiszem hogy fáj, hiszen ő lépett félre, de sajnos ez nagyon nehéz, és attól ő marad az anyukája. Tudom, hogy fáj, hogy te nem is tettél semmit és úgymond te szívsz, de sajnos ezt ki kell bírni. A kicsi hidd el, ha ugyanúgy szeretitek, igaz ritkábban, akkor is ugyanúgy fog szeretni. Ha számíthat rád, pláne ha majd nagyobb lesz, érzi ha ritkábban lesz nálad akkor is. De fontos, hogy békésen beszéljetek a feleségeddel. A gyereknek is el kell magyarázni, hogy mi történik, az lenne a legjobb ha mindketten ott lennétek és egyet mondanátok. El kell neki mondani a saját szintjén, hogy mi történik, mi fog változni, hogy apa meg anya sajnos mostmár nem értik meg egymást úgy, még ha valahol nem is igaz, de értenie kell, hogy történik valami ami miatt nem külön kell élni és nincs más lehetőség. ugye az igazság nem rá tartozik egyenlőre. Neki nem az a lényeg, hogy miért költöznek külön a szülei, hanem hogy hogyan érzi ő magát továbbra is biztonságban, szeretetben mindkét szülő részéről, a változások ellenére is. Fontos hogy azt utána be kell tartani. Soha nem szabad a gyereknek a másik szülőről mondani valamit, hiszen ő miről tehet. Nagyon nehéz megállni, hiszen sértett az ember, előjönnek még olyan sérelmek is amik talán addig nem is voltak érezhetőek, de ezeket el kell temetni magunkban, egy felnőttel megbeszélni, vagy egymással egyedül a gyerek nélkül. Fontos, hogy ilyenkor felnőttként viselkedjen a felnőtt és ne menjen át gyerekbe, pláne a gyerek előtt. Ami nagyon nehéz!!! Tele van az ember fájdalommal, de akkor is meg kell állni.

Kitartás kívánok! Majd írd meg hogyan alakultak a dolgok.