Mit mondjak ezek után a lányomnak?

Mindenképpen tudnia kell, hogy bármit is csinált nagyon szereted őt. Nagyon fontos, hogy megbeszéljétek, kérj bocsánatot a viselkedésedért, de tudatosítsd benne, hogy nem jó amit tett, és neked sem szabadott volna így viselkedned. Ölelgesd meg és szeretgesd.

Sajnálom szegényt, hogy így kellett elaludnia, biztosan nagyon rosszul érezte magát. Téged is sajnállak, hogy így kiborultál. tuti tippem ilyen esetekre, bemegyek a fürdőszobába és egy törölközőt az arcom elé tartva üvöltök egy nagyot :) (murisan hangzik így leírva) megmosom az arcom, iszok egy pohár vizet és eddigre általában lehiggadok.

Már elnézést, de ő kezdte.... Ha felébred, meg kellene vele beszélni, hogy elfogadhatatlanul viselkedett, te is rosszul reagáltál mert felidegesített, de legközelebb legyen szives betartani a határokat.

Én is szoktam bocsánatot kérni az aprónéptől ha jogos (pl. én számoltam el a házifeladat ellenőrzésénél és az ő megoldása volt a jó, mondtam, hogy bocs, benéztem, igazad van, stb)

Na de az sem megoldás, hogy a gyerek bármit megtehet, anyuka meg tűrje angyali mosollyal, aztán meg 10 év múlva az a baj, hogy a gyereke nem hallgat rá, mert megszokta, hogy azt csinálhat amit akar, ha anya kiborul, az nem az ő hibája.

4-es: nem kell álszerénykedni.

Kérdező: 3 év alatt most történt megy először?:) akkor szerencsésnek mondhatod magad... nem rontottál el semmit sem, az anyák is emberekből vannak, ki szelídebb, ki vadabb változatban létezik, üvölteni mondjuk nem épp a legjobb húzás, de ha már megtörtént inkább azon dolgozz, hogy ne történjen meg sűrűn. Ha kiakaszt a viselkedésével bünti szék, vagy büntisarok. Korlátot kell szabni a viselkedésének, ha még nem kezdet el, akkor éppen itt az ideje.

Rosszul tetted hogy megrángattad és egyedül egy besötétitett szobába küldted.

DE ezen már nem változtathatsz és ezt leginkább a gyereknek nem szabad éreznie.

vagy is te tegyél úgy mintha ez lenne a legjobb amit tehettél, ne kérj bocsánatot és ne emészd rajta magadat.

Ha felébred beszélj vele nyugodtan de ne bocsánat kéröen hogy mi volt a baj, mit nem szabad csinálnia.

Találj ki valami nyugtatót ha legközelebb elöfordul akkor legyen hogy cselekedned.

Lányom nagyon dacos, és nálam is pár hónapja elszakadt a cérna és rácsaptam a kezére (én ezt is ellenzem, azóta lányom is próbál csapkodni, mást nem tanult beöle csak hogy ha mérges csapni kell).

Szóval akkor azt találtam ki, hogy van egy bünti ahova ha már minden kötél szakad beteszem. Nálunk ez a kanappé valahol ez a sarok vagy a lépcsön ücsörgés. Persze elsöre nem marad ott, addig ültem mellette míg ott nem maradt, azóta tistában van vele hogy bünti nem jó.

NA DE ezzel nincs vége. Bünti csak lenyugtatásra van, hogy kizökkenjen amiben van. Ha pl szétdobált valamit direkt és ez váltotta ki a veszekedést akkor addig nem mehet ki üntiböl míg össze nem szedte amit szétdobált. Vagy is bünti után mindenképpen kell konzekvencia amiböl megérti mi a baj. Csak bünti nem jó, akkor nem fogja fel igazán mi a baj. De amikor jóvá kell tennie bünét akkor már tudatosul, hogy az nem jó. Pl ha olyat tesz amit nem lehet jóvá tenni, akkor ha lecsillapodtak a kedélyek bünti azzal ér végett hogy kb 10x elmondom nyugodtan neki mi is volt a baj, mit nem szabad tennie, megmutatom hogy pl miért veszélyes stb...

Nem értek egyet az előttem szólóval, mindenképp bocsánatot kell kérni. Hogy tudja, az se szép amit Te tettél. Így fogja tudni, hogy nem az a megoldás, ha baj van, hogy ő is elkezd ordítani...

1-2x nálunk is előfordult már ilyen, de én még azelőtt "megbántam", mielőtt elaludt volna. Megöleltem, elmondtam ő mit csinált rosszul, hogy én mit csináltam rosszul, legközelebb így vagy úgy kell viselkedni és akkor nem lesz baj. Együtt "szoktunk" hüppögni. És mire felkel már újra barátok leszünk.