Van itt olyan kisgyermekes anyuka, akinek a férje külföldön dolgozik így csak kb kéthetente hétvégére jár haza a családjához?

A párom kamionozik, a kislányunk 16 hónapos. Az a legrosszabb, hogy amikor elmegy, nem tudjuk, hogy 3 nap múlva, vagy csak két hét múlva jön haza. Sokszor 1-2 napot van csak itthon, de esély sincs arra, hogy ki tudjon szállni belőle.

Most, hogy jobb idő van, sokkal könnyebb. Sokat járkálunk játszótérre, barátokhoz, kirándulni, keveset vagyunk itthon. A tél kegyetlen volt. Legtöbbször teljesen ki voltam idegileg, mire a párom hazaért. Se én, se a lányom nem bírtuk a bezártságot, mindketten zizzentek voltunk.

Az a legrosszabb, amikor csak 1-1 napokat van itthon. Olyankor általában nagyon sokat veszekszünk. A probléma az, hogy mi ketten a lányommal kialakítottuk a kis életünket, a mindennapjainkat. És most csúnyán mondom, de ebbe ilyenkor teljesen belezavar az apja. Én nem akarok egy napra változtatni a dogainkon, mert akkor napokig borul minden és nekem kell egyedül küzdenem vele. Persze apának is rosszul esik, hogy be kell tartani ilyenkor a napirendet, ami persze eltér az övétől. Ebből van nagyon sok konfliktusunk.

Ha több napra jön haza, akkor nem gond, mert 1 nap alatt mindenki átáll az új helyzetre, és szépen megy az életünk.

A kicsit viszont sokszor nagyon sajnálom, látom rajta, hogy nem igazán tudja mire vélni a helyzetet. Ha pár nap után jön haza apa, akkor rögtön látszik rajta az őszinte öröm. De ha mondjuk 2 hete volt oda, hirtelen úgy tűnik, mintha nem ismerné meg. Örül neki, de nem biztos benne, hogy ez az apukája. Kell neki úgy fél óra, hogy felszabaduljon. De ha apa itthon van, akkor már ha az ajtó felé megy, kegyetlen sírásba kezd, attól fél szerintem, hogy megint elmegy.

Nagyon nem egyszerű sajnos ezu a felállás!