Undorodom a gyerekemtől?

35-ös, sajnálom :( Ez annyira megrázó, nem is tudok mit mondani :(

Kedves kérdező. Ne hagyd hogy ez történjen veletek is.. Tényleg nem tehet róla szerencsétlen gyerek hogy megszületett. Ne haragudj h ezt mondom, de a párod is egy görény ha így egyedül hagy a gyerekekkel. Én sem vagyok mintaanya, néha nekem is elszáll az agyam a 15 hónaposomtól. Sokszor voltam depresszióközel, pedig csak 1 babám van még, de a párom és a nagyszülők segítsége az, ami miatt megúsztam szerintem..

Megértem hogy nem érzed jól magad a bőrödben, nagyon korán kezdted a babázást. Ha tudnál magaddal többet foglalkozni, nem lehet hogy enyhülne ez az undor is idővel? Mit szólna a párod ha közölnéd vele hogy márpedig innentől hetente 2x ő otthon marad a gyerekekkel, te meg elmész 3 órára tökmind1 hová, csak el. Ha szeret téged, meg kellene értenie…

Hogy hívják amúgy 5 évesedet? Még a nemét sem tudjuk szegénynek :S

Az a problémád, hogy még nem nőttél fel. Ha ő ilyen fiatalon lett, akkor minek kellett másik 2 még? Nem értem, de nem is ez a kérdés.

Szerintem: 5 éves kor körül, kicsit "meghülyülnek" a gyerek.

Először is, az ovi miatt elszakadnak tőlünk, az eleve egy kapocs, ami valamilyen szinten megváltozik.

másodszor, ilyenkor már ők lázadnak. Sokszor direkt bántják a tesót, különösen , ha féltékenyek- márpedig oka lehet rá - ami fokozza az érzelmedet, beszólnak, megbántanak, szerintem korabeli sajátosság.

harmadszor - depressziós vagy szerintem. Neked kicsit közösségbe kéne menni. Próbálj tanfolyamra jelentkezni, a gyerekeknek arra a napra bölcsit keresni.

Részint kiszabadulsz, részint van miért foglalkozni magaddal. Itt, mindenki aki ír, szerintem idősebb mint te, nyilván mindenkinek a gyerek az első - nekem is-, de én úgy gondolom, hogy ha jól érzed magad a bőrödben, akkor könnyebben léphetsz valamilyen pozitiv irányba.

A nagyról keresd elő a régi fotókat, emlékeket, "amikor még szeretted", szerintem a kistesó válthatta ki a nemszeretem érzést.

Valami olyat csinálj vele, ami mindkettőtöknek jó. Amit tudod, hogy szeret. Szerintem nagyon hálás lehetne, és a vidámsága biztosan jól fog esni, ami elindíthat benned valamit!! Ne add föl, kicsike még. Esetleg egy közös vidámpark??

Az én anyukám mindig azt mondja, hogy figyeljem meg, mindig valamelyik gyerekemhez fog épp húzni a szívem. Hol azért mert a kicsi milyen édes, vagy a nagy éppen nekem csinált valamit. Szerinte az egyensúly a fontos, hogy mindegyikhez ugyanannyiszor kössön az érzés.

Illetve még egy dolgot mond,hogy szídni csak neki szabad. Ha mérges volt ránk, akkor fűt-fát mondott mérgében, de ha más a szájára vett minket, anyaorszolánként védett meg. Esetleg van emléked arról,mikor szálltál utoljára a védelmébe? Ha a közelmúlban előfordult, talán még nincs veszve minden!!

A férjed abban segíthetne, hogy a két kisebbet viszi, hogy tudj időt szánni magadra és a nagy gyerekre.

Ja, és a fogyókúrához semmi extra nem kell, csak elhatározás. Tehát kezd magaddal, hogy meg tudd oldani a többi problémát.

Én nem foglak szidni, bár nagyon felkavart amit írtál, adok pár tanácsot.

Ha megszeretni nem is tudod, legalább tudatos legyél. Ha tudod, hogy a másik gyerek ezért nem kapna, őt se bántsd. Legyél vele korrekt, és kérd meg a párod, hogy mutasson felé több szeretetet, így amit nem kap meg tőled, megkapja tőle legalább.

Te kezdj el kimozdulni, tornázni, szedd ki a szemöldököd, tudod, ép testben, ép lélek :)

Ha a külsőd megfelel az elvárásaidnak, kezdj a lelkeddel foglalkozni. Eljárni, barátnőidet felhívni, elmenni velük 1-2 helyre, és igenis beszéld meg a pároddal, hogy ebben asszisztáljon neked, pl. vigyázzon 1-2 órára a gyerekekre. Ennyit megtehet, legalább megismeri őket!

A fiadat pedig tudatosan kezdd el szeretni, hidd el menni fog. Nem kap puszit? Vedd rá magad, hogy adj neki. Öleld meg szorosan, hátha előjönnek az anyai érzelmek. Ha erősen próbálod szeretni, szerintem menni fog! Ne mondj le erről!

Sok sikert!

Én csak hasonló cipőben voltam, mint Te, kedves Kérdező. Ugyan nem fajultak el eddig a dolgok, de én is már ennyitől kész voltam és nem értettem magam.

Ikerfiaim vannak, 2 évesek elmúltak. Az egyiküket onnantól kezdve imádtam, hogy először megfoghattam, míg a másikkal nem jött sehogy a kötődés. Ezt még tetézte, hogy szoptatni sem tudtam őt, még a cumisüvegből etetés sem igen ment. (mielőtt bárki megszólna, nem, nem azért, mert nem akartam, hanem mert az állkapcsa elnyomódott még méhen belül, ahogy nem volt helyük elég, így sz ószerint el volt csúszva a kis állkapcsa és gondolom ebből adódóan,- a nyelvét mindig a szájpadlására tartotta. A másik babámnak ez a benyomódás a füle mögötti részt érintette, ő szépen cicizett) Tehát az a kötődés, ami szoptatott babánál pillanatok alatt alakul ki, az vele nem volt meg.

Nagyon hamar megéreztem azt, hogy "A" babámat nem úgy szeretem, mint "B"-t. Viszont ahogy elmúlt a gyermekágyas időszak és aztán a 3. hónap is, amikor már túl voltam a zombiságon, tudatosan megpróbáltam ellene tenni, mert eltitkolni sem tudtam nyilván. Ha a párom itthon volt, figyeltünk arra, hogy ő is lehessen "B" babával és én is "A" babával.

Nem titkolom, még most is érzek különbséget a 2 gyerek iránti érzéseimet illetően, de nagyon sokat javultam! Elöször is NINCS olyan, hogy nem szeretem. Rájöttem arra, amit az egyik válaszoló már írt, hogy magamat is látom benne. (én is arra gondoltam/gondolok, hogy ez lehet az egyik indok) A természete egy az egyben az enyém, és hát 2 dudás egy csárdában...De mára ezt elfogadtam. Kinézetre is a felnőtt önmagam. Ő erről nem tehet, így én is lerendeztem ezt magamban. Viszont! Kövezzetek meg, de azt is elfogadtam, hogy a másik iránt hogy érzek. Így kiegyensúlyozottabb vagyok, megtanultam Őt szeretni!!! Tényleg szeretem, csak ,máshogy, másért. Ha beteg, aggódom érte, vele vagyok. Ugyanúgy puszilgatom, simogatom, babámnak, szépségemnek, kincsemnek szólítom. Zsigerből jön, nem kell érte tennem.

Sőt, azt veszem észre, hogy ahogy nőnek, úgy oldódik meg egyre jobban ez a probléma. A másik babámmal most sokkal nehezebb, mert iszonyat kisördög lett, amióta 2 évesek lettek:) Így bizony olyan is megesik, hogy pont az említett "jobban háttérbe szoruló" gyermekemmel happy minden, mert a másikkal épp nem bírok és kiakaszt.

Szóval Kérdező, az már egy jó pont, ha felismerted és beláttad! Tényleg próbálj meg csak vele lenni, puszilgatni, simogatni! Hidd el, sokat segít! Ha gondolod, írhatsz!

Szerintem is a következő babád születése is közrejátszott, nem? Mert írtad, hogy 2 év van köztük.