Mit tegyek, hogy megváltozzon ez az érzés?

Szia. Szerintem kérj segítséget! Legjobb lenne terápiásan (pszichológussal), de ha erre nincsen lehetőség, akkor próbálj ismerkedni anyukákkal a játszón, oviban stb, akikkel kicsit összébb tudsz melegedni. A barátok, barátnők nagyon fontosak, pláne a te kordban! Nehezen ismerkedsz? Munkahelyen? Van-e valami hobbid, ahová el tudsz jutni? Akár úgy, hogy heti egyszer fizetsz egy bébiszittert 2 órára? (fősulisok vállalnak 500 forintos órabérért is)

Nehéz, mert éretlenül lettél még édesanya, nem voltál rá felkészülve, a felelősségre, a nehézségekre. De ezt most már nem lehet visszacsinálni, megszülted ezt a kis tüneményt, felelősséggel tartozol iránta. Ezért mindent meg kell tenned, hogy Te jobban érezd magad! Fel tudj töltődni és ami nagyon fontos, találj új célokat az életedben. Ez lehet tanulás, karrier is, vagy bármi, ami neked fontos. Ha te jobban vagy a bőrödben, akkor a kislány is érzi ezt, sokkal könnyebb lesz vele is.

Szüleid merre vannak? És a kislány édesapja?

Látatlanban nekem úgy tűnik, hogy depressziós vagy és segítségre van szükséged! Nem tudom, hogy vidéki vagy-e, vagy pesti. Ingyenes pszichológushoz tudsz menni, ha elmész a területileg illetékes kórháznak a pszichiátriájának a rendelésére. Ne ijedj meg, mert nem vagy beteg, egészséges vagy, csak krízisben lehetsz és lépni kell, hogy jobban legyél! Az önértékelésed a béka feneke alatt, holott biztos vagyok benne, hogy nagyon sok értéked van, amit talán észre sem veszel! A pszichoterápia erről szól, hogy megerősítsenek és segítsenek célokat és kapaszkodókat találni!

Mint írtam, most már két emberért felelsz, lépned kell! Ahogy számolom nem voltál még 14, amikor szültél. Bűncselekmény áldozata letté, mert aki 14 éven alulival szexuálisan együtt van, az bűncselekményt követ el.

A szüleidnek kellett volna rád jobban vigyázni, NEM A TE HIBÁD!

Mindemellett pedig nem te vagy az egyedüli, aki fiatalon, gyerekként szül. Az én nagymamám 18 évesen szült és senki nem ítélte el ezért, sőt!

Életet adni, világra hozni az egyik legcsodálatosabb dolog a világon! És te ezt tetted! Nem ölted meg őt, mint ahogyan sokan tennék. Ez nagyon nagy erény, büszke lehetsz magadra, mert ehhez bizony erő kell!

Most rosszul érzed magad, összecsaptak a hullámok, de tudnod kell, hogy ez nem leszí így örökké. Ez egy átmeneti állapot. A gyerkőc nagyobb lesz és önállóbb is, neked meg egyre több szabadságod lesz újra.

És annyi még, hogy a barátságot nem az fogja eldönteni, hogy ki mikor lett anya! Nekem is volt barátnőm, aki 16 évesen már anya lett. Jó fej lány volt, vagány, sok barát mellette maradt.

Persze van, aki lelép, ez még a felnőtteknél is így van. Én 32 évesen szültem, de nekem is felszívódtak néhányan a barátok közül. DE lettek újak, mert kerestem újakat. Beszélgettem az emberekkel, először csak keveset, aztán többet a játszótéren. Mert másnak is nehéz a gyereknevelés. Támogattuk egymást.

Egyébként még valami... Nem kell neked magyarázkodnod senkinek.. nyugodtan húzd ki magad és, ha kérdezik, csak annyit mondj, hogy így alakult..

Az emberek nagy része álszent. Ennek nem kell bedőlni. És mint írtam, csak EGY része. Van, aki elfogadna a gyermekeddel és az akkori döntéseddel együtt. És minél idősebb leszel, ennek annál kisebb lesz a súlya.