Mit tegyek ha a saját gyerekem idegesít halálra? Ez nem normális és senkinek sem jó. Ti nem éreztek hasonlóan?

Elég régi poszt, de nálunk most aktuális. 3 és 1 évesek a gyerekek. Néha tényleg olyan érzés, mintha élveznék, hogy minden egyes idegszálamat egyesével felőrlik, minden türelmem elfogy, és már őrjöngök. Amúgy nálunk az vált be, ha játékosak vagyunk. Ha sikerül belehelyezkedni az ő kis világukba, és pl.nem aludni küldöm el, hanem én vagyok a krokodil, ő meg Hook kapitány és fel kell menekülnie előlem a hajóra. A rendrakásnál énekeljük a Mary Poppinsból a "spoon full of sugar and the medicin goes down" nótát. Olyankor én vagyok Mary Poppins. Amit nem raknak el, azért természetesen eljön a kék hajókobold a Pumukliból. De az a helyzet, hogy néhány óra "játék" után kifáradok, elfogynak az ötleteim, és ezzel együtt a türelmem is.

Gondolom leszarjátok és azzal kompenzáljátok, hogy megvesztek neki mindent. Pontosan ezért lett ilyen elkényeztetett, ha egy gyerek viselkedése nem "normális" az mindig a szülő hibája vagyis azt jelzi nem törődtetek vele. A másik dolog meg az, hogy nem tudsz gyereket nevelni látszik, hogy ha nem fogad szót egyből őt hibáztatod tipikus szülőtípus aki a saját kölykében látja meg a hibát. Igazából a kamaszkor tízszer ennyire nehezebb lesz szóval sok sikert :DDD