Mit gondoltok arról az anyáról, akinek a nagyobb gyermeke bölcsibe jár és nyáron csak a kötelező leállásra marad otthon a gyerkőc ami egy hónap, közben a kistesóval otthon van az anya?

Amugy ez pont ugyanolyan meddő vita mint a szoptatás tápszer, császármentszés természetes szülés. Vannak akik ugy gondolják az gyereknevelés abbol áll hogy megszuli ( lenézi aki császárral szült) szoptatja(aki tápszerezi olynnal nem is beszél) és mininkum 3 éves koráig otthon van vele( és mindenki más lusta és lepasszolja a gyerekét). És mind ezért veri a mellét, az nem baj hogy a gyerek neveletlen, tör tűz, hisz ő megtett mindent és nem korlátozza a szabadságában a csemetét.

Persze ez durva általánosítás, és kicsit direkt tuloztam de találkoztam már nem egy hasonlo anyatigrissel.

Szerintem az ovit ne keverjük a bölcsivel, mivel nem egy kategória. Az oviban azért ugye már fejlesztő foglalkozások is vannak még kiscsoportban is legkésőbb a 2. félévtől. Tehát oviba járatás nem lepasszolás.

A legrosszabb ebben az, hogy pl. nálunk is nagyon kevés a férőhelyek a bölcsiben (megyeszékhely), ahol én lakok bölcsi sincs (külváros). De azt látom, hogy babakocsit tologató anyukák mennek a 2-2,5 éves gyerekekért a bölcsibe, mikor helyhiány van, a dolgozó szülők gyerekeit nem veszik be, mert sok a protekciós gyerek. Ez a szomorú. Bár, gondolom, aki itt bölcsibe viszi a gyereket, mikor kisebbel van otthon, ott ugye nincs helyhiány?

Ne vegyétek el a helyet a dolgozó szülők gyerekeitől? Jó? Köszi. Bár gondolom itt mindenki faluban lakik, ahol lasszóval pecázzák a gyerekeket:)

Az volt a legkeményebb aki azt írta, hogy a gyereket reggel 8 körül viszik a bölcsibe és du. 5-kor mennek érte. Szegény gyerek, ez nagyon durva, komolyan.

Igen, valóban, aki nem tud napirendet összehangolni 1-2 év korkülönbséggel született gyerek esetén, annak tényleg nem kellett volna kis korkülönbséggel gyerek, az szüljön legalább 4 év korkülönbséggel.

Azt meg ne mondjátok, hogy jó a gyereknek, ha bölcsiben van. Nem, nem jó, csak ti hiszitek azt, mert nektek jó. Egy 2 év körüli gyereknek még elég a családi légkör, a baráti társaság és a játszótér, játszóházak, nem kell reggel 8-17 óra között bölcsiben lenni, még az óvodásoknak is sok!

Látom senki nem ismerte be, hogy azért van bölcsiben a gyerek, mert könnyebb így otthon. Mind a 2 gyerekre jut idő, ha úgy szervezik. Nekem volt időm a nagyobbra is, hiszen egy csecsemő, pár hónapos baba sokat alszik. Persze vannak nehéz idők, hasfájós babák, de túl kell lenni rajta, ki kell tapasztalni kinek mi a jó. Enni is tudtam, mikor a nagyobb aludt ebéd után, meg vacsizni is tudtam. Netezni este tudtam csak, de nem is ez a legfontosabb, úgy hiszem, hiszen ha ilyen kicsi gyerekeket vállaltunk, akkor azt okkal tettük! Nem?

Még egyszer írom, nincs gond, ha a gyerek bölcsis, de ne vegyék el a helyet a dolgozó szülők gyerekeitől, mert protekció van. Ha bőven van hely, akkor se legyen bent a gyerek du. 4-5-ig, mert bizony sérülhet jobban a kis lelke, mint otthon. Persze, féltékenyek is, ez természetes, kevesebb figyelem jut rájuk (nem is célszerű 1-2 év korkülönbséggel gyereket vállalni). De, a nagyobb gyereket is a szülőnek kell nevelni, nem a gondozónőnek.

Jó lenne, ha a fenntartók szigorúbban ellenőriznék a bölcsiket, hogy mennyi gyerek szülője dolgozok és mennyi gyerek van várólistán, akinek már esetleg dolgozik az anyja v. nem dolgozik, de csak azért, mert nincs hova tenni a gyereket. Ez a szomorú. A gyerek meg jobban megsínyli azt, hogy bölcsiben van egész nap, mint azt, hogy kicsit várnia kell, mert kistesó is van otthon. Nem kell nekik egész nap a korosztályukkal lenni, elég 2 óra is egy játszón v. játszóházban gyerekekkel.

Szóval, kedves anyukák, ez bizony lepasszolás. Egy 2-2,5 éves gyerek nem tudja eldönteni mi a jó neki és nem tudja még elmondani sem annyira, csak rájuk erőltetjük az akaratunkat.

És miért ne passzolhatnám le a gyerekemet, ha másképp nem tudom megoldani? Erre válaszoljatok, kedves lepontozók, meg paszsolgatást emlegető anyukák! Milyen jogon meritek azt kérdezni, hogy akkor miért kellett gyerek, miért kellett két gyerek? Mintha a gyereket csak azért szülnénk, hogy hosszú évekig egymáson csüngjünk, akkor is, ha anyuka is a fáradságba, a gyerek meg az unalomba döglik majdnem bele.

A fiam decemberben nagyon megbetegedett, nehezen lábalt ki belőle. Gyakorlatilag két hónapot itthon volt. Csodaszép, nyálkás-ködös idő volt, a beteg gyerekkel nem mentem játszótérre, max. az udvarra. Készültem, több új játékot is vettem, és nem sokat főztem, a takarítást estére időzítettem, a délelőttöket vele akartam tölteni, közös játékkal. _Semmihez_ nem volt kedve, sem kirakózni, sem építeni, sem mesét hallgatni (nézni még csak-csak, de szerintem meg az a durva lepasszolás, amikor leültetem a gyereket a mese elé, úgyhogy ezt meg én nem akartam), sem semmihez az égvilágon. Álltunk sokat az ablakban és néztük az autókat, beszélgettünk, énekeltünk, ez így ment egy hétig. A második héten annyira unatkozott már, hogy elkezdett rosszalkodni, szándékosan csinált meg tilos dolgokat, nem ismertem rá. Jött az egyre több tiltás, veszekedés, vacak hangulat. A hónap végére már azt sem tudtam, ki érzi magát rosszabbul otthon, én vagy a fiam. Nyilván szerintetek én csináltam rosszul az egészet, mert egy majd' három éves gyereknek már pusztán az öröm és elég, ha anyuka szoknyája a közelében van, és másféle gyerek meg nincs, és kész, csak a lepasszoltak....

Amikor a fiam meggyógyult, és ment bölcsibe, minden nap új élményekkel tért haza, én meg nem voltam stresszes azért, mert még felseperni sem tudok rendesen, az egész délutánt együtt tudjuk tölteni azóta is úgy, ahogy nekünk jó: veszekedés nélkül, együtt játszva, beszélgetve.

Egy hónap múlva születik a kistesó. Igenis, meg akarok adni neki legalább délelőttönként mindent, amit egy újszülött megérdemel. Meghitt szoptatást, csak neki szóló dédelgetést, és délután meg meg akarom adni a fiamnak azt, amit érdemel, csak vele töltött időt, amíg apa vigyáz a kicsire, nem azt, hogy mindjárt, mindjárt, aztán sosem.....

Eszem ágában sincs kivenni a bölcsiből, mert itthon vagyok, még akkor sem, ha a fél világ önző, lusta, minek-az-ilyennek-két-gyerek-anyának tart. Nekünk így jó, és felőlem kipurcanhatnak a szuper-mártír anyák a két gyerek között lavírozva egész nap, engem nem hat meg, ha papíron ők a jó anyák, én tudom, hogy én is az vagyok, semmivel sem kevésbé, mint mások.

Utolsó, talán azért, mert rengetegen pont a hasonlók miatt nem tudják beadni a gyereket bölcsibe, mert NINCS hely! Olyanok miatt, akiknek a gyereke még otthon lehetne.

Engem mondjuk abszolút nem érint, mert 4 évesen kezdték a gyerekeim az óvodát.

Kedves utolsó,egyrészt becsülöm,hogy legalàbb erre gondoltàlt és CsaNàba jàr a gyerek,de arra nem lennék büszke,hogy unatkozik velem otthon a gyerek és nem tudok vele mit kezdeni. Kisfiam csak ovis volt hàla a sok tirpàk pénzes otthonülő anyukànak aki szó szerint bevàsàrolta a gyerekét a bölcsibe,azzal az indokkal hogy unatkozik otthon. Na kérdem én egy 1-1,5 éves gyerek unatkozik az anyja mellett??? Mesélje màr el vki,hogy miért? Azért mert nem foglalkoznak vele!!! A kisfiam egy örökmozgó,kìvàncsi gyerek mind a mai napig,ami nem csak a természetéből fakad,hanem kérem nevelés kérdése. Igenis a gyereknek fel kell kelteni a kìvàncsisàgàt és belső motìvàciót kell benne kialakìtani erősìteni,hogy igenis még jobban vàgyjon a tudàsra,többet és többet akarjon megismerni a vilàgból. Akinek a gyereke unatkozik otthon ott nem a gyerekkel van a baj. Mert akkor az oviban is unatkoznia kellene. Amit az én fiam pl meg is tett,ahogy az iskolàban is. Mert többet tudott úgy àltalàban mindenről mint a többiek illetve mint ami elvàràs volt. Soha egy percre sem unatkoztunk, naponta jàrtunk àllatkertbe( oké tudom ez kivàltsàg,hogy van,nekünk meg màzli,hogy üdûlési csekkel vehettem éves bérletet) aki meg erre azt mondja,hogy rossz az idő vagy 2 óra alatt végigjàrja stb az mind mind kifogàst keres,mert elmondom,hogy 2 hónap volt mìg végig tudtuk nézni rendesen. Télen meg ott a rengeteg hàz,ahol meleg van.

De szàz szónak is egy a vége a gyerek 3 éves koràig nem unatkozik otthon,ez csak egy hangzatos kifogàs( aki ilyet àllìt annak javaslok néhàny pedagógiai szakkönyvet), akik meg elveszik a bölcsis helyeket a dolgozó anyukàk elől azoknak csak azt kìvànom amit nekem is àt kellett élnem abban a 2 évben amìg a gyereket nem tudtam hova tenni,miattuk. Aztàn majd megnézném mennyire lenne őszinte a mosolyuk utàna vagy ne adj isten visszasìrnàk azt hogy kényelemben otthon legyenem akàr 3-4 gyerekkel is inkàbb anyagi gondok nélkül.

Kedves utolsó, a fiam nem 1-1,5 éves volt decemberben, hanem majdnem 3. Jelentős különbség, hiszen 3 éves kortól az ovi is kötelező, amire sokan azt írták, az egggggggészen más kategória, mint a bölcsi/CSaNa.

Nem, nem vagyok büszke rá, hogy nem tudom lekötni a gyerekemet én egyedül, egy cseppet sem. Attól még tény marad. És akár elhiszed, akár nem, nem azért nem tudom lekötni, mert nem próbálom (pedagógus vagyok egyébként, és a soknál több szakkönyvem van itthon, és még el is olvastam őket, és van, ami be is vált, és van, ami nem), hanem mert ő ilyen és én is ilyen vagyok. Ő saját bevallása szerint egyáltalán nem unatkozott egyébként itthon, de én egy idő után igen, mert neki az lehet nagyon jó szórakozás, hogy minden játékot, közös tevékenységet egy idő után elutasít, viszont olyanokat próbál ki, amiket nem szabadna, de nekem ez nem program, hogy egész nap azt szajkózom, ne tedd, ne csináld, miért ne csináld, miért veszélyes. Az egész napos tiltás őt nem nagyon hatja meg, de nekem baromi rossz hangulatom van ettől, és garantálom neked, hogy ha én rosszul érzem magam, akkor a gyerekem sem lesz csupán attól boldog, hogy mellette vagyok (még egyszer: 3 évesről beszélünk, nem kisbabáról, nem 1-1,5 évesről!).

NÉzd, sem te, sem más nem ismeri a gyerekemet, sem engem. A fiam imádja a társaságot, bátran megy oda mindig idegen gyerekekhez, a bölcsiben pár hónapja kezdett egy kislánnyal együtt is játszani, már nem csak mellette. Határozottan óvodában lenne a helye, ebben a gondozónőkkel is egyetértünk, viszont a szobatisztaság még kialakulóban van csak nála, nem tudom oviba vinni (pedig az már egészen más tészta lenne valamiért, amit egyáltalán nem értek).

Amit pedig arról írtam, hogy a születendő kistestvérére feltett szándékom kizárólagos időt is szánni, és rá, a nagy testvérre is délutánonként kizárólagos időt szánni, én csak így tudom megvalósítani, mert segítségem délelőtt nincs, ez az én döntésem, amit a gyerekemet és önmagamat ismerve a legjobb tudásom és legjobb szándékom szerint hoztam.