Kikészültem a 2 gyerekemtől, más is van így néha?

Van egy 2 éves fiam és egy 8 hónapos kislányom. A fiam nagyon eleven de azért általában birok vele, amúgy jól nevelt és kedves fiú. A lányom egy angyal, csak akkor sír ha éhes vagy álmos. Na ez az általános, viszont most pár napja kifordult mindenki magából. Én is, nem csak a gyerekek. A fiam egy percre sem tudja lekötni magát, ha játszom vele az sem jó, de igazából semmi kedvem játszani vele. Állandóan csak mászkál a lakásban, egy perc nyugtom sincs mert állandóan a seggemben van, csinálok valamit, megfordulok már lököm is fel, mozdulni sem tudok tőle... A lányom meg nemrég kezdett el mászni, felülni, persze hogy a szobában nem jó neki, ő is mászkál jobbra-balra és közben sikongat stb... Felváltva üvöltenek, felváltva mennek az agyamra. Már második nap kapott el napközben a sírás, úgy érzem hogy felrobbanok tőlük... Nem bírom...

A férjem segít, tegnap is 4kor hazaért, már vitte is be a gyerekeket a szobába én meg kimentem fát pakolni az udvarra, jót tett a szél na meg a csend...

Azt hittem mára jobb lesz de nem... már 10kor nagyon eldurrant az agyam, sírva üvöltöttem a naggyal hogy csak 10 percig fogja már be a száját és üljön le a szobában, játszon már valamivel, ne legyen már a seggemben... A falra mászok tőlük és nem értem hogy miért...

Szeretem őket és gondjukat is viselem rendesen de annyira elegem lett... 2.5 éve be vagyok ide zárva, kimozdulni keveset szoktunk mert messze a város, a faluban meg senki akivel összejárhatnék. Bent és kint az udvaron is annyi a munka, állandóan rágódom, hogy mit mikor csináljak, de főzzek is meg még sorolhatnám...

Kiborultam, na, és most úgy érzem hogy nincs kiút.

Ti is szoktatok így lenni? Mit tesztek ilyenkor?

Ma már nyugtatót szedtem be (gyógynövényes), azóta mintha jobb lenne de nem tudom hogy mi tenne még jót....