Tényleg ennyire rossz anya vagyok? Vagy más is van ezzel így?

Nekem is 2 éves múlt a lányom, nálunk ennyire nem volt eddig vészes a helyzet, mint nálatok hiszti terén, de megértelek.Habitusában mint a te lányod, örökmozgó, akkor van el jól, ha folyton programok vannak. Kicsit én is így érzek néha, mint te, túl monoton ez a gyereknevelés, minden napra programot szervezni, menni..menni..menni...fáradhatatlanul.

Amit gondolok: szerintem jót fog tenni neki a bölcsi, változatos lesz és ingerdús, neked meg visszamenni emberek közé felüdülés. Én még nem tehetem meg, itthon ragadtam, de ezt tenném most én is.

Egy biztos, amit megfigyeltem: ha nincs türelmem, vagy fáradt vagyok vele, azonnal reagál rá a gyerek, akkor ő is hisztisebb, kezelhetetlenebb, nem fogad szót....ez egy ördögi kör...próbáld ki tudatosan.

nem vagy rossz anya! amúgy teljesen normális, hogy a gyerek két éves kora körül egy kicsit lélegzetvételre vágyik az anya!!! ugyanis szerintem ez egy kicsit ösztönös, a gyerek is ekkortájt lesz önállóbb, céltudatosabb, öntudatosabb, önérvényesítő, akaratos, felfedező, önállósodni vágyó kis konok "dacos" makika :) ezt pedig néha nehéz kezelni :)

és ilyenkor kell is a gyereknek egy kis levegő - jó, ha van szupernagyi, szupernagypapi, szupertesó, sógor, szuperapuka, aki kiveszi a gyereket ilyenkor az anya kezéből... (mondjuk heti kétszer 4 óra teljesen magára fordítható szabadidő jut az anyának)...

de a bölcsi sem rossz ilyenkor. (az én kisfiam imáádja! nem sír, 3 hete járunk, és lelkesen bólogat, ha kérdem reggel - menjünk bölcsibe?):)

szóval ne érezd magad rosszul, mert elvágysz, vágysz egy kis szabira. mert a gyerek dacolása is arra mutat rá - ő is egy kis "szabira" vágyik :)

ja, amúgy... a gyerek az ősökből - szülők, nagyszülők - lesz, így az ő természetüket örökli, és egyfajta tükör is, mert a gyerek a szülőket utánozza... ezt nem azért írom, mert azt akarom mondani, hogy lehet, te is hisztis vagy... de előfordulhat, hogy hisztisebb vagy, és a gyerek pont "tükörként" ugyanúgy viselkedik. de ezzel nincs baj, esendőek vagyunk, hisz emberek vagyunk. mikor majd önállóbb és kipihentebb lehetsz, mikor a te vágyaid, igényeid is jobban érvényesülnek - saját magadra fordítható idő, a te időd (még akkor is, ha ez mondjuk egy munkahelyi idő!) akkor kevésbé leszel "háklis" és a gyerek is kevésbé lesz az. ez így működik.

csinálhatsz egy tesztet: határozd el, te nem veszíted el a türelmed, megpróbálsz higgadt maradni, próbálsz a gyereknek egy mintát mutatni viselkedésből (nem 1 óra, vagy nem egy nap, inkább 3-4) és meglátod, ő is változik...

mondom, az én gyerekem 27 hónaposan került bölcsibe (igaz, nyáron fél napokat dolgoztam már, és a mama vigyázott rá...) és imádja! imádja, nem úgy viszem oda a fiamat, hogy jaj, szegény, meg milyen rossz lesz neki. nem, úgy viszem oda, hogy megint örömmel teli napja lesz, mert játszhat, körbe veszik jó és aranyos gyerekek, mert a második mamája (a gondozónőnk egy kincs!!!) ott lesz mellette. és minden olyan jó :) szinte örömet szerzek a gyereknek a bölcsivel. - biztos benne van ebben a hozzáállás is, meg persze a szerencse. de látod, én tudok nagon pozitív példát is hozni, ez legyen a kiindulópontod, mikor beíratod a gyereket bölcsibe.