Mit kellene csinálnom vele? Írassam be valami küzdősportra?

"Nézd én jártam küzdősportra "lány" létemre, és igenis megtanultam ott MEGVÉDENI magam."

Feltételezem nem 3,5 évesen. Ha szükséged volt arra, hogy megtanuld fizikálisan megvédeni magad, akkor pedig te is olyan gyerek voltál, akire valami miatt rámásztak a többiek. Ha ezt a valamit kiküszöböltétek volna, akkor nem kellett volna megvédeni magad, de ezt már az előbb sem értetted. Semmi gond azzal, ha valaki küzdősportra jár (akkor sem, ha lány), de önvédelemre használni gyereknek gyerek ellen nem megoldás.

Szia! Én nagyon megértelek, az én kislányom is 3.5 éves és nagyon félénk.. Mondjuk nem tudok róla h megütötte volna valaki, de nem mer odamenni senkihez játszani, ha valaki közelébe megy, ő eliszkol a helyszínről :(

Én is gondolkoztam hogy beíratom valami önvédelmi tanfolyamra, de meggondoltam magam, mert rájöttem közben arra, hogy sok esetben egyszerűen csak nem tudja hogyan kell viselkedni az adott szituációban, ezért nem csinál semmit csak sír. Valamiért az nem használt ha elmondtam neki h mit kellene csinálnia, viszont ami segített, igaz lassan, de legalább biztosan, az a mese..

Kitaláltam egy cicakislányt (cica a kedvence), akinek van családja, oviba jár, orvoshoz jár stb., és minden este mesélek róla valami aktuálisat, vagy valami elképzelhető szituációt a családban, oviban. Pl tegnap amit meséltem neki este, hallottam hogy 2 órán keresztül ezzel szerepjátékozott (alvás helyett persze.. :D), de nem a cicával hanem a saját csoporttársai nevét mondta (figyelek rá hogy egy olyan nevet se használjak a mesében, akit ő ismer). Állandóan erről a cicáról szeretne mesét hallani egyébként, imádja, jobban emlékszik a nevekre meg mindenre amiket hirtelen kitalálok, mint én :D.

Talán egy próbát nálad is megérne, hátha..

Jaj, de örültem a 12-esnek, meg Andizsuzsi (5-ödik) válaszának, épp ezeket szerettem volna én is írni, ebből a szempontból is hasznos lehet elgondolkodnia a kedves kérdezőnek.

Hozzáteszek konkrét esetet: írta valaki, hogy ilyen pici korban a küzdősport nem ugyanaz, mint idősebb gyerekként. Egyet értek. Pici gyerek pl egy Ai Ki Do foglalkozáson nem feltétlen szűri le, mit lenne jó cselekednie olyan szituban, amennyiben elkerülő tipus, szorongó, mártír típus stb.

Ráadásul én már jóval idősebb voltam, amikor hasonló okokból beírattak boxra. Engem, aki általában kerülöm a konfrontációkat ha lehetséges, és gyerekkorom óta, mindig is - bár talán pont ezért javasolták nekem.

(Igaz, azóta, felnőttként volt, h nekimentem olyanoknak, akik nem tudták, hol a határ, mások bántásában, de ez ritka; mindenesetre ahogy csak tudom, megvédem már magam, amennyire éppen szükséges.)

Szóval kiskamaszként boxra irattak be. Ahhoz képest, h természetemmel többnyire ellentétes a jellege, bírtam hosszú hónapokig. Aztán tényleg beleúntam. Az egyik legfeleslegesebb, az egyik legértelmetlenebb dolog volt az életemben. Még izmosabb se lettem tőle.

Ha nem jártam volna boxra, akkor is eljutok oda felnőttként, h megvédem magam, ha kell. De nem gyerekkoromban. Nagykamaszként ugyanolyan félénk maradtam, annak idején. Csak később kezdtem kiállni önmagamért. És tuti nem a kiskamaszkori box edzések hatására kezdtem idővel kiállni önmagamért.

Írtam arról az imént, mit ne, szerintem. Arról nem, mit igen.

Először is: az önvédelem összetett jellegű dolog. Van, hogy csak provokál a támadó, ilyenkor egész más reakció nyerő (itt nyerhet pl az elkerülő típus, bár helyzettől függ). Van, hogy kifejezetten nyerészkedni vágyik a támadó.

Azonban pici korban még kevésbé differenciált a picurok agyi fejlődése, tudata. Tehát ekkor még elegendő a második verzió szempontjából megjelennie az ideális hozzáállásnak a kisgyermekben. (A provokatív támadás kapcsán ráér még "kikupálódni", hogy stílszerű legyek.)

Az elkerülő típus számára általában nem a direkt megoldás működik, mert idegen számára. El lehet játszani vele pl szülő és gyerek egymással, ilyen helyzeteket.

Én pl ha felismerem a kisgyermekben, h elkerülő típus, akkor egyrészt jelzem neki, hogy ha megütik, megteheti például, hogy otthagyja azt, aki megütötte (most gyerek-gyerek konfrontációról beszélünk ugyebár).

De hozzátenném számára, hogy amikor már elege van ebből, hogy mindig csak lelép, de visszaütni se akar, akkor trükközzön! Persze nem ilyen szavakkal ecsetelném számára - ilyen módon most irányotokba fogalmazok.

Példa, trükkre:

Ha megütik őt, használja ügyességét. Azt muszáj lesz, ha már nem elégszik meg avval, h mindig csak odébb áll. Például váratlanul kapja ki a korábbi támadó kisgyermek kezéből a játékszert. Ez lesz a zálog, adig nem kel visszaadnia számára, amíg bocsánatot nem kér tőle a korábbi támad. Arra is érdemes ilyenkor megtanítani, hogy ha más felnőtt ,pl óvodapedagógus vigyáz rá, akkor utóbbi számára világosan, és egyszerűen magyarázza el, miért vette el a másik játékát.

Önvédelmi trükkre lehet még más példa is, fantázia kérdése, és adott helyzet kérdése.

* addig nem kell

(Bocsánat, ragadnak a billentyűim.)

nekünk is hasonló gondunk volt, igaz már jól elnyúlt a történet, mert 3. éve tart.

kicsit problémásabb gyerek oviban, kinézte a fiamat. megütötte, enyém meg még sírni se mer, egész napra bezárt, míg érte nem mentem, akkor tört ki belőle, zokogott nekem. óvónők próbálták megoldani a szitut, én is beszéltem anyukával, egyébként tündéri anyuka, tényleg partner volt, ő is mindent megpróbált, hogy megoldódjon a helyzet, azóta is hordja a nevtanba, de tényleg problémás a kissrác, ha nem az enyémet akkor mást bánt és ő ezt viccesnek tartja.

na szóval beírattuk judora, hogy szerezzen egy kis erőt a visszaütésre :) első edzés tetszett is neki, másodiknál már tanulták az ütéseket, akkor mondta, hogy ő oda soha. 3. alkalommal is elmentünk, de nem volt hajlandó bemenni olyan helyre ahol verekednek :D

itthon tanította apa boxolni, mindig megbeszéljük, hogy verekedni nem szabad, de ha bántják akkor védje meg magát, akár még vissza is üthet.

mostanra ért be ennek a gyümölcse, egy kislány (akivel amúgy nagyon jóban vannak) meghúzkálta a pólóját, közben véletlenül belecsípett a fiamba, erre összeszedte magát és úgy ellökte a kislányt, hogy elesett :( és tényleg ez volt az első, már nagyon gyűlhetett benne a feszültség, hogy ilyenre vetemedett, de persze büntit kapott az oviba itthon meg egy jó nagy beszélgetés várt rá.

így utólag már úgy látom, hogy teljesen felesleges volt a küzdősport megpróbálása is, ő nem ilyen gyerek, aminek örülök, imádom benne, hogy nem verekszik :)

már választott sportot amiben kiemelkedő, szóval tényleg örülök, hogy nem tévedtünk a rossz útra :)

szerintem küzdősport a verekedős gyerekeknek jó ebben a korban, mert megtanulják hova való

Előző, az áldozat típusban vagy van ügyesség, vagy legalább ezt muszáj megtanulnia.

Elég furán gondokodsz, hogy legfeljebb csak a támadó könyörgése segíthene szerinted, ilyen szituban, mert más verziót elképzelni se tudsz...

Szóval: az áldozat típus hagyja ott ,ha megütik. Erre képes is általában. Hozzátettem a beírásomban, hogy ha elege van abból az áldozat típusú gyereknek, hogy mindig csak lelép, akkor trükközzön, pl legyen ügyes, tépje ki a támadó kezéből a támadó gyerek játékát, és EKKOR IS el tud futni, le tud lépni az áldozat típus.

A pici gyerekek nincsenek magukra hagyva.

A rájuk vigyázó felnőttnek úgy is fel fog tűnnni, hogy az egyik gyerek (a támadó) kergeti a másikat, a másik meg kiabál - normális felnőtt közbeavatkozik.

AZONBAN: a felnőttek nem tudnak mit tenni az esetben, hogy egy pillanat alatt megüti az egyik gyerek a másikat.

Ráadásul HA MINDENT a felnőtt oldana meg helyette, sose tanulná meg megvédenie saját magát...

Tehát amennyire képes, a kezdő lépéseket tegye meg a gyermek, aztán vagy rájön a támadó gyerek ,h jobb békén hagyni őt, vagy ha utána ered, akkor akit kerget, elkezd kiáltozni és futni előle. Ekkor már van ideje a felnőttnek közbeavatkozni - kell is és van lehetősége is erre a felnőttnek ez esetben.

Mégis mit hittél, mi az a játszótér, és óvoda?? "Legyek Ura"?? Legyen már eszed, ember, ahelyett, hogy kötözködsz, feleslegesen és alaptalanul. Inkább segítenél te is a kérdezőnek. Vagy legalább valami értelmes asszociatív poént tolnál legalább, kisfiam, ha már nem írsz érdemben! A poén nem baj, a kötözködés viszont alja dolog, "büszke lehetsz" magadra...

kikerekedett szemekkel olvastam mit irkálsz a fiamról :D

nem láttam, hogy írta valaki utánam, de örülök :D