Ha anyagilag megtehetnétek, otthon maradnátok a gyerekkel 3 éves koráig?

"22-es: saját pszichológusom 1 évig maradt otthon a kisfiával, úgyhogy nem egységes a szakma véleménye ezekszerint :)"

Hát ezt nem tudom, mindenki máshogy működik. Meg mondom, a szomszéd gyerek itten depressziós lett, mikor ott lett hagyva a bölcsődében, utána anyja kivette onnan, és itthon a nagyszülei nevelték. A többi gyerekét már nem is merte bölcsibe adni, mert az elsőt megviselte.

Nem maradnék vele otthon. Valahogy kijönnénk úgy is anyagilag, de érzem a fiamon, hogy szüksége van a bölcsire. Nem azért mert annyira szomjazza a gyerektársaságot, csak vannak rossz szokásai, amiket itthon egyszerűen nem tudunk megoldani, de a "csordaszellem" valószínűleg segítene rajta (pl nem hajlandó evőeszközzel enni ill. osztozkodni sem).

Jómagam is nagyon vágyom már a felnőtt társaságra, leginkább azért mert nagyon egyedül vagyok. Szüleim 200 Km-re, nővéremmel nem túl szoros a kapcsolatom, a barátaim meg még nem szültek, mind reggeltől estig dolgoznak. Így azért eléggé be lehet kattanni. Most 21 hónapos, áprilistól adtam be a bölcsibe a jelentkezést.

Nálunk nagyon kicsi a korkülönbség (11 hónap), amikor elmúlt a nagy 2 éves néhány hónapra ment bölcsibe (csana)- egyrészt nagyon kimerültem, másrészt úgy láttam hogy vágyik a gyerektársaságra és a kistesó miatt kevesebbet tudtunk mozogni, ezért adtam be.

Én úgy láttam, hogy szeret menni, örültem hogy ott legalább van idő kreatívkodni (még ha a gondozónők is csinálták a dolgokat). Viszont ő nem betegedett meg, de hazahozta nekünk a bacikat,vírusokat amitől mi a picivel nyomtuk az ágyat.

Bölcsibe járástól kezdve éjjelente több órán keresztül fenn volt és sírdogált, szobatisztaságról hallani sem akart, nem evett otthon, hányt. A nemalvás, állandó betegeskedés, kimerültség miatt csak néhány hónapig ugyan de hagytam hadd menjen hátha változik valami. De nem változott, kivettem. Ahogy itthon volt 2-3 het után ugrásszerűen javult a beszédfejlődése, kiegyensúlyozottabb lett, elkezdett szobatisztulni, a súlya is gyarapodott (ami a bölcsis léte alatt inkább csökkent,bár azt mondták mindig mindent megevett).

Ovi előtt fél évet volt itthon, nagyon élveztük - mivel ebéd után aludt, és már együtt az öccsével(nem külön időben) délelőtti és délutáni 2 órás programokat szerveztünk és nagyon jól éreztük magunkat. Megtanult közlekedni és olyan dolgokat amiket a bölcsiben nem tanulnak - hiába 8-4-ig ott volt, utána már csak egy fáradt gyermek jön haza.

Én nem javaslom hogy ovi előtt menjen bölcsibe, inkább ha van rá mód menjetek el gyerekfoglalkozásokra zene, tánc... ilyesmi vagy simán futkározzon a tócsákba és a füvön (mert volt hogy a bölcsibe egy hétig nem vitték ki őket)

22.vagyok, meg még több másik:)

Amíg nem voltam a gépnél, sikerült pontosan megfogalmaznom, hogy mire gondolok, hogy mit akartam kihozni: hogy nem tagadom meg tőle az anyját, ha megtehetem , hogy mellette maradok.

Jóhogy!

Ezek az évek soha nem jönnek vissza!!!!!

Ikreim 3,5 évesen kezdték az ovit. Addig jóban-rosszban együtt voltunk. :)

És ez mindenkinek jó.