Én reagálom túl? Mi lehet itt a megoldás?

"Apukának is lehet rossz napja, rossz berögzülése is gyerekkorból, de szerintem ha ilyen és olyan emberekkel is találkozik a gyermek megtanulja hogy az emberek különbözőek, és nem egy cukormázas, üntyülipüntyüli világba képzeli magát. Aki sosem találkozik ingerült emberrel az nem fogja tudni hogy léteznek rossz emberek is, mindenkiben megbízik, mert mindenkiről a legjobbat képzeli, "

Ez nem így működik. Erre későbbi életkorban, fokozatosan jön rá az ember, nem kisgyerekként kell traumatizálni. Ennyi idősen még nem tudja a helyén kezelni.

A logikád mentén akkor boncolásra is vigyük el, meg nézzen pornót és horrort is, hogy lássa, ilyen is van. Sőt, nézzen ISIS-es kivégzős videókat, hiszen ez is a valósághoz tartozik.

A kisgyereknek ELŐSZÖR egy biztonságos világképének kell kialakulnia, nevezd akár cukormázasnak. Később, fokozatosan fog találkozni más viselkedésekkel is, de NEM a családban, ahol szilárd érzelmi alapoknak kellene lennie.

Igen, lehet rossz napja a szülőnek, de akkor kutya kötelessége bocsánatot kérni a gyerektől a kirohanása után, ezzel is jelezve, hogy nem az a normális, hogy ő viselkedett.

Ezt tessék elolvasni, nagyon témába vág:

[link]

jaj, nem olvastam végig a válaszokat, de szrtem ez nem fér bele..és csak nagyon rosszat szül...ez már agresszivítás, nekem már bántalmazás-szagú...

persze lehet rossz passzban volt a férjed, te meg anyatigris módjára reagáltál, és ő meg csak erre emelte a kezét, nem biztos, hogy ütött volna, te ismered őt...

de ezt csírájába el kell fojtani..szörnyen sajnállak benneteket...

a férjed felfoghatná, hogy egy 2 éves ilyen, és később még ilyenebb lesz, de ezzel nem ér célt..

Te meg azon gondolkozz, hogy máskor is volt ilyen? mikor hogy reagált, ha hasonló szituk voltak...mert ha ez a viselkedés a férjed gyerekkorából hozta, akkor nagyon nehéz, szinte lehetetetlen, hogy megtanuljon másképp reagálni..:-( vagy ha igen, addigra a fiatok már felnőtt lesz, nektek meg romokban lesz a házasságotok..

Én régen hittem, hogy egy ember mindig változhat, de ez a gyereknevelésnél annyira ösztönszerű, nincs idő gondolkozni, és a családban van nálunk is ilyen, a srác jóindulatú, próbál változni, de nem sikerül neki..:-(( elpattan az agya, és annyi..:'( Utána mindig kiborul, megbánja, de nem tudja kontrollálni egy bizonyos idegállapot után magát..