Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Őszintén, ki mennyi idő után...

Őszintén, ki mennyi idő után sokalt be kisbaba/kisgyermek mellett?

Figyelt kérdés
Elsősorban arra gondolok, h baba mellett, ki hány hónap, év után érezte úgy, h hiányzik a felnőtt társaság az ingerek?És nem bírja azt, hogy szinte egész nap "csak" egy gyermek a társasága?

2017. márc. 11. 09:34
1 2 3 4
 11/32 anonim ***** válasza:
59%

Na bocsi azert en nem azt irtam hogy mindig csak orulj hanem hogy lasd meg benne a jot! Tanacskent. Egyebkent pedig megertettelek, irtam is hogy normalis amit erzel es ne aggodj, sokszor en is ereztem....

Szoval ezen gondolkodj el hogy neha valoban ki kell elvezni mert ha visszamesz a szurke robotba, a munka vilagaba, hianyozni fognak a nagy tavaszi setak a gyermekeddel!!

2017. márc. 11. 10:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/32 anonim ***** válasza:
41%

Szerintem a félmunkaidő neked is jó megoldás lenne, ha lehetséges. Mert így bőven marad elég időd a kicsire is és magadra is.

Normális dolog, hogy vágysz arra, hogy ne csak a gyerekkel legyél, ne egész nap csak rá legyen gondod.

2017. márc. 11. 10:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/32 A kérdező kommentje:

nem tudom miért kaptad a fel a vizet, én azt írtam, h sokan mondják azt nekem, amit Te is írtál! Én ezt nem bántó éllel írtam!

Azt is írtam, h vannal szép és jó pillanatok és igenis élvezem ezeket, de mégis hiányzik a felnőtt társaság! Nem tudom jobban megfogalmazni...

2017. márc. 11. 11:08
 14/32 anonim ***** válasza:
31%

3-as vagyok, mi ettől többet vagyunk lent. 2x megyünk le általában és ha csak 1x jutunk le pl az időjárás miatt, be tudok savanyodni, hogy unalmas stb.. de nekem olyan is a másfél évesem, hogy ma 6-kor keltünk, fél 7-kor hozza a cipőjét. Pedig olyan korán soha nem megyünk le. De ő egész nap is ellenne kint komolyan mondom. Nem én szoktattam hozzá, egyszerűen mióta nincsenek minuszok egyszer gondoltam leviszem délután is és kitörő örömmel fogadta. Nem csak gyerekprogramokra járunk, hanem mindenfele, tényleg. Azóta amúgy kezelhetőbb is lett.

És a lényeg, én eljárok nélküle is. Anyukám is hetente jön, kb 3-tól 7-ig, a férjem is ha pihenős (4 műszakos munkarendben dolgozik) mehetek, ha akarok. A fiunk úgyis sz*rik olyankor a fejemre, ha apaisten itt van. Hasonló anyámmal is, totál feleslegesnek érzem magam mert imádják egymást és ha van a nagyi, akkor csak ő fontos, még az imádott apa se létezik, nemhogy én.. heti 1-2 óráról beszélek leggyakrabban. De nagyon jól tud esni.

2017. márc. 11. 11:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/32 anonim ***** válasza:
35%
Kb az első pillanattól kezdve.. Sose voltam olyan aki itthon ül.. Folyton vagy dolgoztam, vagy barátok, vagy tanulás.. Egyedül szerettem lenni.. Na ezt jó kis időre elfeljthetem sajnos!
2017. márc. 11. 12:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/32 anonim ***** válasza:
63%
Teljesen megértelek! Igaz, nekem ez az igazi "már unom" érzés akkor jött el, amikor a másodikkal terhes voltam. 2 év közöttük a korkülönbség. A naggyal soha, semmi probléma nem volt. De komolyan! Imádta az emberek társaságát, olyan szinten felvette az én napi ritmusomat hogy csak ámultam. Soha nem volt gond, imádott boltba menni, vásárolni, nagyon vidám természete van, BÁRHOL el tudtam altatni, szóval ha nyugisabb helyen voltunk (ismerősnél) akkor haza se mentünk mondjuk délutáni alvásra. Aztán a második terhességem sokkal jobban megviselt. Nehezebb volt minden, bár a nagy pont olyan édes volt, de nekem volt minden nehezebb. De az igazi mélypont kb fél éve jött el, amikor a kicsi 2 lett. Nagyon hisztis kislány, mindig is ilyen volt. Most is az. Akkoriban, a nagy már ovis volt, de mi ketten itthon voltunk. Na akkor éreztem azt hogy kell egy értelmes valaki mellém. Ugyanis a naggyal már akkor tudtam beszélgetni, mesélt ő is nekem dolgokat, nem abból állt egy párbeszédem,hogy " Vedd ki a cumit mert nem értem... Mit mondasz? Stb..." számomra ez kiborító volt, szóval engem például nagyon megviselt amikor a nagy oviba ment. Úgy terveztem hogy a kicsivel is itthon maradok 3 éves koráig, és anyagilag sem lett volna baj, de akkor eldöntöttem, hogy visszamegyek dolgozni. A kicsi így 2 évesen bölcsis lett. Nem bántam meg,most is borzasztóan hisztis, szerintem nagyon rossz lett volna még egy év. Vele nem tudtam úgy eljárkálni.
2017. márc. 11. 13:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/32 anonim ***** válasza:
47%
2,5 éves a nagylányom, 5 hónapos a kicsi...a napjaink jól telnek, nyugodt gyerekek, bár nagyon rossz alvók, de viszont nem sírósak, így ez idáig én jól éreztem magam a bőrömben, nem vágytam el sehová. De mióta megszületett a pici már nagyon nehéz itthon egyedül, a férjem alig segít, nincs ideje és ő már nálam jóval előbb besokallt az éjszakázástól meg a bezártságtól, így most azt érzem teljesen magamra maradtam, hogy nincs segítségem és muszáj lenne kimozdulnom, nem egy délutánra nem egy napra, hanem legalább egy hétre feltöltődni. persze erre még kb egy évig esélyem sincs.
2017. márc. 11. 13:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/32 anonim ***** válasza:
43%

Nekem soha nem volt időm.

Egyfolytában rohangálnom kellett papirugyintézni vagy akárhova.

De semmit nem lehetett egy körrel elintezni ez volt a legrosszabb.

Tb anyakonyv minden gixeres volt nálunk es mindig adodtak bajok is pl szemüvegtörés, telefonmizéria, banki nyavaják.

Először a babakocsirol derult ki hogy mégse jo.

De a festők is okoztak álmatlan éjszakákat.


Es mindent szoptatosan..rohanni ugyintezni mert kulonben hamar letelik az idő es megint éhes.

El nem tudtam képzelni mások hogy tolhatnak lassan ráérősen babakocsit én volt hogy futottam vele, legalább tudom mi az, hogy sportbabakocsi :)


Igy azt sem tudtam elképzelni dolgozni hogy lehet egyáltalán ha ennyire nincs idő semmire.

Addig már el se jutottam hogy felnőtt társaság.


Sőt visszaállásnál féltem is tőle, azt sem tudtam lassan, mégis miről beszéljek másokkal miközben az életem az ügyintézés, rohanás, bajok, baba/gyermek teszi ki es ahhoz is kevés az időm.

Victoria beckham szintre fogytam..

2017. márc. 11. 15:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/32 anonim ***** válasza:
43%

Nekem a munkahelyem és az agyatlan kollégák, ügyfelek egyáltalán nem hiányoznak.

Az utazás viszont nagyon, de idén már megyünk több helyre :) Most 15 hónapos a kislányom. Tavaly is kirándulgattunk, de ő mostanában kezdte el igazán élvezni a sétákat, stb.

Ami még hiányzik, hogy leüljek pár órára nyugiban olvasni. De lesz még arra is idő.

Amikor kicsit megzuhanok(mert pl. megy a hiszti), olyankor emlékeztetem magam arra, hogy ez egy új helyzet az életemben, kihívás, élmény és egy fantasztikus dolog, hogy gyermekünk van. Aztán persze amikor a férjem hazaér a munkából én elmegyek vásárolni vagy csak egy kicsit kiszellőztetni a fejem :D

2017. márc. 11. 15:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/32 anonim ***** válasza:
21%

Azért azt hozzátenném, hogy nem mindenkinek van ratyi munkahelye és félfogyatékos kollégái.Sokat elárul az egyénről, hogy milyen környezetben dolgozik, gondolom ilyen kollégák között a kedves utolsó sem lehet sokkal értelmesebb - az írása alapján.


Alapvetően a statisztikák szerint minél "értelmiségibb" valaki, annál hamarabb megy vissza dolgozni, és minél alulképzettebb, annál tovább halogatja. De egyszerűen tény és való, hogy értelmes felnőtt lénynek többre van szüksége pár hónap után a baba társaságánál. Ez nem önzőség, hanem természetes emberi ösztön, vágy. Nem rossz anya attól senki, hogy visszamegy dolgozni.

2017. márc. 11. 20:11
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!