Mit csináltok mikor a nagy bántja a kicsit (egyik kicsi másik pici effektus)?

Nálunk kisebb a korkülönbség, 1.5 éves volt a fiam amikor a kislányom született. Hasonló szituk voltak nálunk is de a kicsi elég jól kezelte, amint elkezdett mozogni inkább elkerülte a bátyját. Szégyen ide-szégyen oda, én is sokat kiabáltam, féltettem a kicsit. Milliószor mondtam el a nagynak, hogy ha így és így viselkedik akkor kénytelen leszek elküldeni a szobájába mert ez így nem jó. Azt is sokszor mondogattuk, hogy a tesó pici, vigyázni kell rá, ha bántja akkor kórházba kerül és az nagy baj (azt valahogy hamar megértette hogy ha kórházba kerül valaki akkor baj van). Volt, hogy olyan durván nyúlt a kicsi felé (és nem véletlenül) hogy kapásból ráütöttem a kezére és beküldtem a szobájába. Kövezzetek meg, de a gyerek így tanulta meg, hogy ne bántsa, ne legyen durva a kicsivel. Most 4 és 2.5 évesek, a nagy vigyáz a kicsire, persze viták-oda-oda csapkodások vannak de ezek nem vészesek.

Kitartás, nehéz időszak ez neked, a nagy is kicsi még, a pici is, majd amikor a kicsi elkezd jobban mozogni és félre tud állni akkor könnyebb lesz. Ami még nálunk bejött (mert azért nem csak üvöltöttem meg kézre csapkodtam ám :) ), hogy a nagyot próbáltuk lefoglalni, addig is nem a kicsit piszkálgatta. A naggyal mesét néztünk míg a kicsi a kezemben volt vagy mellettem, a kicsivel játszottam közben, a naggyal meg beszéltük a mesét. A kicsit vittem magammal főzni, addig beült az etetőszékbe, a nagy vagy ott játszott mellettünk vagy elvolt a szobában, ilyen korban még nem hagytam őket egyedül együtt.

Nekem annyiból könnyebb volt, hogy a kicsi rettenetesen türelmes baba volt, sokat aludt napközben is, az udvaron nagyon sokáig elvolt a járókában, az etetőszékben is simán elült 1-1.5 órát is ha úgy alakult.