Ti szoktátok a nagyszülőket/rokonokat úgymond "nevelni"?

Nem szoktam oket "nevelni".

Kerni szoktam, ha azt latom hogy valamit nagyon nem kene, de ez ritka. Nem vagyok egy terminator-anyuci aki leorditja a fejet annak aki csokit mer adni a bio magvakon taplalt gyerekenek.

Magyarul akkor szoltam pl. amikor szuleim 33 fokban nem kentek le a gyereket naptejjel es voros vadlikkal jott haza, hogy legkozelebb ilyenkor legyszi hasznaljak a naptejet hisz azert tettem el a gyerek zsakjaba.

Meg aposomat szoktuk kerni hogy ne a gyerek fule hallatara bzmegeljen folyamatosan.

En leirtam peldakkal, hogy igen es hogy mikor. A velemenykulonbseget siman rajuk hagyom.

#2

Én megkértem őket, hogy beszéljenek rendesen a gyerekkel (ne sejpítsenek, ne használjanak idétlen szavakat amiket én sem ismerek /cucli, tütüke meg ki tudja mi volt még/ és hogy ha a gyerek rosszul mond ki egy szót akkor ne utánozzák, hanem ők beszéljenek normálisan, mert így fogja megtanulni a helyes beszédet.

Na, ha ez nem jön össze, akkor rájuk szólok (persze nem bunkón).

Nevelni nem. Ha rokon vigyáz a gyerekre, természetesen elmondom szépen, hogy mit nem szabad neki.

A ráhagyás attól függ, miről van szó.

No, én a másik oldalon vagyok, sokat vigyázok unokatestvéreimre :) Kikérem az anyjuk véleményét (mit nézhetnek a tévében, mit adhatok nekik enni, mennyire "vadulhatnak" stb), de eléggé szabad kezet kapok, pár dolog van, amit kifejezetten kérnek. Ezt tiszteletben is tartom, és ezt is tartom normálisnak. Szerintem bizonyos keretek kellenek, amiket mindenhol betartanak (pl. nincs verekedés, agresszió, csúnya beszéd), de egy adott határok között a nagyszülők, rokonok, barátok hadd viselkedjenek már úgy a gyerekkel, ahogy ők szeretnének... Oké, nem tömöm őket csokival ebéd előtt vagy nézzük meg a 18+-os horrorfilmeket, de nem szívesen vigyáznék rájuk, ha be lenne minden szabályozva. A gyereknek sem baj, ha néha látja, hogy ahány ember, annyiféle szokás, annyifelé kell alkalmazkodni.

Van rokon, aki ezt a túlszabályozást csinálta. Azóta csodálkozik, hogy a nagyszülők sem akarnak a kisiskolás gyerekére vigyázni, ugyanis MINDEN rossz, amit nem úgy csinálunk, ahogy a tökéletes édesanya...

8-assal értek egyet.

A naptej bekenéséért jogos, hogy szólsz, de ha valakire rábízod a gyerekedet, akkor (pláne az ő lakásában) fogadd el, hogy őnála mások a szabályok. Pl. nem kell levenni a szobában a cipőt vagy ilyesmi.

Az meg, hogy ugranak a gyerek első szavára, hát nem tudom, ezen mi szólni való van. Ők ugranak, miért fáj az neked?

Én mindenért szólok, mert a rokonok rendkívül károsak.

Mondjuk a dédinek újdágoltuk, hogy visszük a 2 évest kutyázni egy barátnőmhöz(közben lelkesen mondogatja a gyerek, hogy vauvau). Erre odafordul a 2 éves gyerekhez, és azt mondja neki, hogy a dédi nagyon szomorú lenne és sírna, ha kutyázni mennél.

Hát majdnem idegbajt kaptam, itt már nem kérem és nem is nevelés volt, hanem veszekedés és lecseszés.

De annyi ilyen dolga van az embereknek, pl valakinek megcsípte egyéves korában a lányom a kezét, erre a felnőtt visszacsípett neki.. vagy mondjuk káromkodnak, butaságot mondanak, megfélemlítík, beszorítják és puszira kényszerítik.. legutóbb szegénynek eltört a csokija és sírt, mert az utcáról nem adtam vissza, erre rászól egy random nyugdíjas hogy miért hisztizik.

Szóval én vagy otthagyom az embereket, vagy kioktatom őket. Jól is néznénk ki, ha azt mondanám a dédinek, hogy "mama, kérlek ne zsarold már a gyereket érzelmileg és ne ültesd el benne, hogy az állatok rosszak, és nem azért kell valamit csinálnia, hogy neked örönet okozzon, nem ő felelős a boldogságodért"

Vagy a random bácsinak" kérem ne minősítse ismeretlenül kívülállóként a gyerekem, vegye észre, hogy semmi rosszat nem csinált, csak az érzelmeit fejezi ki, ne ültesse el benne, hogy ez helytelen"

Ezek akkora taplóságok, hogy itt nincs helye udvariasságnak.

Kb úgy élném át, hogy valaki azt mondja nekem, hogy "b.szd meg a k. Anyádat" én meg " kérem, ne beszéljen így velem, ez rendkívül sértő és megalázó, máshogy is kifejethetné a véleményét"

Haha. Namindegy. Én is inkább azt mondanám, hogy nevelem a felnőtteket is, mellette pedig bevédem a gyerekem, amennyire tudom.

Mondjuk, ha az én gyerekem égne le a napon, mikor előtte szóltam, hogy kenjék be és megmutattam, hogy hova teszem a naptejet, akkor mérges lennék rendesen. A napégés fáj és jó hosszú ideig kellemetlen. Vigyázni kell a bőrére. Szóltam róla és tettek a kérésemre. Biztos nem kérném mégegyszer, hanem lecseszném őket, hogy miért nem voltak képesek bekenni a gyereket, most fájdalma lesz miattuk, pedig külön megkértem őket rá.

Valószínűleg nem tanulnak belőle, de érezzék csak rosszul magukat, ha már nem képesek vigyázni a rájuk bízott gyermekre.