Csak szerintem felháborító ez? Miért gondolkoznak így az emberek?

Magyarországon többet adakoznak allatmenhelyeknek, mint gyermekeket segítő szervezeteknek.

Gondolom úgy vannak vele, hogy film, nyilvánvalóan kitaláció, a gyerek színész - ellenben a macska bpnem színész, mi van, ha valóban bantalmazzak

Gyermektelen környezetben élőként nagyon nehéz átérezni a gyerekeket érő bajokat.

Háziállat mindenhol van, akaratlanul is belefut az ember, általában pozitív élmény éri velük kapcsolatban. A felnőtt állatok nyugisak az utcán, vagy az otthonukban.

A fiatalok nem látnak gyereket csak bevásárlásnál meg tömegközlekedésen, mikor a kicsik frusztráltak.

Saját példámon tudom, hogy a csecsemődarálós viccen anno nagyon jókat nevettem, mikor anya lettem, nem mozgatott meg többet, random híreken elbőgöm magam most is, ha gyerekhalálról van szó. Anyaként (meg háziállatmentesen) kicsit kevésbé vagyok fogékony az állatos halálesetekre, mert nem érint.

Mindenki arra fogékonyabb, ami megtalálható a környezetében.

Engem kevésbé rettent meg mondjuk ez a hurrikánosdi, sosem éltem át hasonlót, de ha leforrázza magát egy kisgyerek, az sokkal nagyobb hatással van rám.

Nem tudom mennyire érthető. Mindenki azt érzékeli súlyosabbnak, amit könnyebben át tud élni, tehát, ami már megtörtént vele vagy a környezetében. A fiatalok sosem féltettek gyereket, csak állatot.

Az ugye megvan, hogy horror filmet néztél? Egy horror filmben nem cuki piros lufit fog osztogatni cuki kisgyerekeknek a cuki mosolygós bohóc.

Mivel normális ember tudja, hogy milyen filmre ül be, ezért nem fog hangosan hisztizni, hogy de bántották a gyereket, úristen.

Mellesleg:

A természetfeletti gonosz az gyilkol, igen. Egy horrorban ezt felfogjuk. Erre van determinálva, mindegy, hogy bohóc, démoni kisgyerek, vagy játékbaba.

Ám ha egy olyan ember gyilkos (esetedben a macskát a kamasz), aki nem lenne erre a sorsra hivatva, az sokkal nagyobb gonoszság, és mint olyan, jobban felszisszen rajta az ember. Az emberi gonoszság sokkal megrázóbb, mint egy "gonosz szellem". Nem a cica a lényeg.

(Mellesleg King pontosan ettől olyan népszerű horroríró, mert nála mindig megjelenik az emberi gonosz (is).)

Egyetértek, sok helyen többet ér az állat, mint a gyerek. Szerintem is felháborító, de sokat nem tudok tenni vele.

Nekem is van háziállatom, és szeretem (igaz, éppen nem macska), de sose tudnám a gyerekemhez hasonlítani. A gondolat is beteg.

Ameddig nincs gyerekem addig a kutyusom az első. De gondolom ez változni fog.

Sajnos a környezetemben nincs olyan baba, kisgyerek akire azt mondanám cuki vagy jobban félteném mint a kutyust.